Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

II. A Fővárosi Könyvtárral kapcsolatos cikkek és tanulmányok

vágyát azokban, és beie kell vinnie a könyvet azoknak körébe is, akik ezt a szükségletet még nem ismerik. „A legjobb könyveket a lehetőleg legtöbb olvasónak a legolcsóbb úton” — mint az amerikai könyvtárak jelszava szól.

Az olvasók köre.

A legelső követelmény az olvasók körének legtágabb kiterjesztése. Akik különböző nyilvános könyvtárainkat ma leginkább használják: a tanuló ifjúság különböző kategóriái, a kispolgárság asszonyai és lányai és a munkásosztály némely keskeny rétegei, kell, hogy az új nyilvános könyvtár híveiül is megmaradjanak; de ezenkívül be kell vonnunk az ipari munkásságnak azon százezres seregét, amely ma tudatosan távoltartja magát a legtöbb, nem az ő kezdeményezéséből fakadt továbbképző intézménytől; meg kell nyernünk az iparban és kereskedelemben alkalmazott hivatalnokokat, és — amennyire lehet — magukat az iparosokat és kereskedőket is; meg végül az értelmiségi középosztályt, a tanítók és tanárok, írók, művészek és egyéb intellektuelek ezreit. Szóval: Budapest egész írni és olvasni tudó népességét, talán azoknak kivételével, akiket gazdasági helyzetük végső nyomorúsága minden nagy városban minden egyéb kultúrközös- ségből is kizár, a menthetetlen paupereknek, sajnos, mi- nálunk is nagyszámú fekete tömegét, a lumpenprole- tariat-ot. És az sem baj, hogy a ritkaságok kedvelői, a book-hunter-ek, akiknek költséges amatőrkedvtelései a tudományos könyvtárak szellemét is sokhelyt megmételyezték és azokat igazi hivatásuktól eltérítették,13 szintén távol maradnak az új könyvtártól. Csak ha az összes dolgozó elemek élvezeteinek közös forrása lesz, teljesítheti az új intézmény majd tökéletesen hivatását.

226