Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

II. A Fővárosi Könyvtárral kapcsolatos cikkek és tanulmányok

gazdaságában, úgy közoktatásügye terén is ide s toVá tizenöt éve lázasan törekszik angolszász versenytársai nyomába s már 1902-ben körülbelül hetven német városban volt modern közművelődési könyvtár, vagy arra irányuló kezdeményezés.3 Ma bizonyára messze túl vannak a százon.

II.

Budapest könyvtárügye.

Közismert tény, hogy Magyarország városi közművelődési könyvtárak dolgában szinte a kezdet kezdetén áll még. Két-három iparosabbvidéki városban van általános jellegű és köbhasználatra szánt városi könyvtár, de egyiknek sincs olyan szervezete és akkora forgalma, hogy a külföldi modern könyvtárakkal össze lehetne mérni. Az ország fővárosa, Budapest pedig egyáltalán nem tart fönn általános könyvtárt.4

Pedig Budapest népességének társadalmi rétegező- dése gyökeresen eltolódott az utolsó évtizedek folyamán. A kiegyezés idejében körülbelül negyedmilliós városban 1890-re már fél millió lelket számláltak és valószínű, hogy az 1910. évi népszámlálás nem fog 800.000-nél kevesebb lakóról beszámolni. Már 1900-ban 25.000-re rúgott az iparban, kereskedelemben és közlekedésben alkalmazott hivatalnokok, körülbelül 160,000-re a bérmunkások száma. Az 1910-iki népszámlálás előreláthatólag legalább 40,000 magánhivatalnokot és 240,000 munkást fog találni. A közszolgálatban álló, vagy szabad szellemi foglalkozást űző egyének iszáma is majd 22,000-et tett ki 1900- ban; most bizonyára 30,000-nél jóval több él Budapesten, köztük 8—10.000 tanár és tanító. A budapesti iskolákban az 1896/7. tanévben 96,000 tanuló volt; 1905/6-ban 135,000;

14* — 26

211