Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

II. A Fővárosi Könyvtárral kapcsolatos cikkek és tanulmányok

nélkül tovább nem maradhat. A hiányokról részletesen beszámoltam a könyvtár múlt évi működéséről szóló jelentésemben, amely pár nap múlva megjelenik. Itt röviden csak összegezhetem, hogy szinte meddő munkára vagyunk kárhoztatva, amíg nincs megfelelő helyiségünk és szakszemélyzetünk a könyvtár czéljaira. Ma az az állapot, hogy húsz embernél többet nem tudunk kiszolgálni, holott négyötszáz kutatót kellene naponként ellátnunk. Nincsenek helyiségeink, nem tudjuk a kölcsönzéseket megfelelő módon lebonyolítani s ezentúl évről-évre fokozódni fognak a hiányok, a míg valamely irányban praktikus és korszerű megoldás nem történik. Most különben ezen az úton tartunk, mert Bárczy István polgármester megbízott egy javaslat készítésével, melyet két hét múlva beterjesztek. Egyébként minden a főváros közgyűlésétől függ.”

Ebből a nyilatkozatból is az derül ki, hogy a Ballagi Aladár interpellácziója éppen a legaktuálisabb pillanatban hangzott el. A Fővárosi Könyvtár kérdését sürgősen meg kell oldani, mert egy olyan intézmény megmentéséről van szó, mely pótolhatatlanságát száz és száz esetben bizonyította. Elvben megvan ugyan a hajlandóság a fővárosnál a reformra s az új könyvtár létesítését nem is akadályozzák elvi tekintetek, csak hogy a praktikus megoldásra való átmenet tempóját kellene gyorsabbítani. Mert a legvitálisabb tudományos és országos érdek, hogy a dolgozni és tanulni akarók számára legyen végre egy olyan könyvtár, mely a legmodernebb készségekkel felfegyverkezve, a kulturális munka czéljaira rendelkezésre álljon.

MAGYAR NEMZET, XlXIX. évf. 1910. 113.

sz. p. 5—6.

206