Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

minden építészeti mű jellegét rendeltetése szabja meg, merítem a bátorságot, bogy bár nem vagyok építész, építészeknek beszéljek építési elvekről. Mert mint könyvtárosnak, nekem kell tudnom, mire szolgáljon a könyvtár; és mert a könyvtárépítésnek még inkább van akadémikus, megrögzött elmélete, mint tegyük a lakóház- építésnek. Lakóházat annyit építenek és minden építész oly sokat, hogy ezen a téren a gyakorlat elég gyorsan korrigálja az elméletet. Könyvtár ellenben kevesebb épül, Magyarországon épen oly kevés, hogy elenyésző kisszámú építésznek jut rá módja, hogy egy-egy új alkalommal korábbi tapasztalatokat értékesíthessen. S ha ma minden tervező természetesnek találja, hogy a laikus építtető körülményesen előírja, miféle lakást akar: három szobát-e vagy hatot, egymásbanyílót-e vagy elszigeteltet, magasat-e vagy alacsonyai, erkélyt-e vagy terraszt stb., s a maga funkciójának csak azt tartja, hogy ezeknek a kívánságoknak a három dimenziós térben célszerű és szép testet adjon, akkor a könyvtárosnak szabad talán tovább is mennie: szabad nemcsak azt megmondania, hány szobát akar és milyen nagyot, hanem ezen kívánságaiból némely építészeti elveket is levezetnie; mert — sajnos — az építészet ezen ágában gyakran több tapasztalata van, mint a technikai szakembereknek.

Igaz ugyan, hogy vannak kitűnő építészeti kézikönyvek, amelyek bőven tárgyalják a könyvtárépítés szabályait is. Ezek a könyvek természetesen elsősorban nemzetük könyvtárügyét kívánják szolgálni: az angolok az angolokét, az amerikaiak az övékét, a németek a németekét. Minálunk majdnem kizárólag a német építészeti irodalmat ismerik csak.* Nem habozom kijelenteni, hogy a német irodalomban a maga nemében elsőrendű Hand* A Műegyetem könyvtárában például hasztalan kerestem angol nyelvű építészeti folyóiratot.

130