Szabó Ervin magyar nyelven megjelent könyvtártudományi, művelődéspolitikai cikkeinek, tanulmányainak és kritikáinak gyűjteménye 1900-1918 (Budapest, 1959)

I. A könyvtári munkával foglalkozó cikkek és tanulmányok

Olcsó és jó. Két-háram hatosért egyenletesen fűtött, jól világított, kényelmesen berendezett helyiségben találkoz- hatom barátaimmal, olvashatom a lapokat, külföldi folyóiratokat, a Pallas-lexikont és a helységnévtárt és a címtárt, telefonálhatok tizenötször stb. stb. Külömben mindezt sokszor megírták már.

Nem is erről akarok most szólni. A kávéház kultúrintézmény — igaz. Százszor külörnb például a németek wein- és bierstubé-inál, kaffeekränzchen- jeinél, sőt az angolok szép, de drága, hozzáférhetetlen, arisztokratikus klubjainál is. De — ezt koncendálom az iparügyi bizottságnak — csak Budapesten teljesít kultúr- missziót.

Nyugati Európában és Amerikában ugyanis másképp gondoskodtak a nagyvárosi ember kultúrigényeiről. Ott külömbek ugyan a lakásviszonyok és az otiumra több ideje és pénze jut az egyénnek. Mégis a köz gondoskodik helyette erről is.

Hogy Budapesten a lakásviszonyok kergetik az emberek tízezreit a kávéházakba, arról már beszéltünk. De még egyet kérdünk: hová menjen a budaipesti lakó, akinek történetesen van tűrhető lakása, de szabad idejét például olvasással szeretné eltölteni? Gyakorlati célú vagy szórakoztató olvasmánynyal! Hová?

Külföldön tudja, hogy hová menjen? A könyvtárba. A városi könyvtáriba! Hát Budapesten? A városi könyvtárba? Budapest városi könyvtára délelőtt kilenc órától, délutáni két óráig van nyitva, Berlin vagy Pittsburg könyvtára este tízig. Bécsiben nincs igazi városi könyvtár. De van egy gyönyörű szabad intézménye: a Verein Z e n t г a 1 b i bl i о t h e к. Amely egymaga 3 millió kötet könyvet kölcsönzött ki 1908-ban. Két nagy testvérintézete: a Volksbildungsverein ésa Lesehalle

102