Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
vonalúság anyagi és a vele kapcsolatos személyi kérdésekben éppen úgy megnyilatkozott mint Szabó Ervinnek egyéb-, a központi gyűjtemény naggyáfejlesztését illető javaslatainak fogadtatásában. Ez a paradicsomi időszak csak 3 y2—4 esztendőn át tartott, mégis elegendőnek bizonyult az intézmény szempontjából döntő horderejű akciók végrehajtására. A szabadabb cselekvési lehetőséggel élve ekkor emelik az ország és egyben Európa egyik legkorszerűbb tudományos műhelyének rangjára a központot. A KÖLTSÉGVETÉS 500%-os EMELÉSE A tervezett nagy feladatokkal kapcsolatos igen kedvező közhangulat eredménye, hogy 1910—1914 között a város addig ismeretlen bőkezűséggel gondoskodott a könyvtár pénzügyi szükségleteinek kielégítéséről. A költségvetési keret páratlan iramú emelkedését mindennél jobban jellemezték a számadatok: 1910- ben a főváros 47 100 koronát 1911- ben 85 230 koronát 1912- ben 142 281 koronát 1913- ban 193 855 koronát 1914- ben 284 634 koronát irányzott elő könyvtári kiadásokra. A ténylegesen elköltött összeg egyes esetekben még póthitelekkel is növekedett. Ez azt jelentette, hogy 1910-től 1914-ig több mint hatszorosára szökött a könyvtár költségvetési kerete. (Az első az 1904-es előirányzathoz viszonyítva a tíz évvel későbbi kereken húszszoros ugrást jelentett). De a könyvtár pénzügyi kerete nemcsak abszolút számokban, hanem viszonylagosan is kezdte elérni rangját a városi költségvetésen belül. 1904-ben kereken 38 milliós költségvetéssel gazdálkodott az akkor kereken 770 000 főnyi lakosságot számláló Budapest. 1904-ben tehát a könyvtárra jutó kerek 14 000 korona azt jelentette, hogy egy lakosra 2 fillér könyvtári kiadás jutott. Az egész 1904-es városi költségvetésben a 14 000 korona 0,04 ezreléket tett ki. 1914-ben már 90 és fél millió az ekkor kereken 951 000 lakosú Budapest városi költségvetése. A közel 285 000 Koronás könyvtári kiadás 1914-ben azt jelentette, hogy a főváros minden lakosára tizenötször akkora összeg esett, mint 1904-ben: fejenként 30 fillér. A könyvtári keret az összes városi kiadások 0,31%- ára emelkedett. „Ha ez az arány még mindig messzire elmarad az angol—amerikai nagyvárosok megfelelő arányszámai mögött (30 amerikai nagyváros fejenkénti átlagos könyvtári kiadása 31 cent, vagyis 150 fillér, a maximum Bostonban 54 cent, azaz 270 fillér, a minimum New Orleansban 13 cent, azaz 65 fillér) hálásan ismerjük el, hogy európai nagyvárosokhoz képest — természetesen Londont és Berlint nem tekintve — igen mutatós szám”,1 állapította meg Szabó Ervin. Végeredményben az történt, hegy a magyar főváros könyvtári kiadásai tekintetében csaknem 50%-át mutathatta fel annak, amit az amerikai Délen (a fajüldözők birodalmában) levő, az amerikai városok között e szempontból az utolsó helyen kullogó New Orleans produkált. Európai viszonylatban ez is előkelő hely volt. Szólnunk kell itt arról, hogy Szabó Ervinnek nemcsak a társadalom széles rétegeiben, hanem a városházi hatalmasságok körében is sikerült odaadó segítőket találnia a könyvtár anyagi támogatása érdekében. Szabó Ervin leghívebb támogatója Wildner Ödön tanügyi tanácsnok volt a főváros vezető hatóságai körében. Ezt a tényt nemcsak alább még ismertetésre kerülő dokumentumok, hanem kortársak emlékezései is bizonyítják. Ebben az értelemben nyilatkozott e sorok írója előtt a már 90. évet túlhaladó Harrer Ferenc, a Budapesti Hazafias Népfront elnöke, aki két generáción át játszott fontos szerepet a fővárosi politikában. Harrer Ferenc szerint a sokfelől támadott Szabó Ervin számára Wildner Ödön nyújtotta a leghatékonyabb segítséget és védelmet a várospolitikában. Wildner hivatali felettese volt ugyan Szabó Ervinnek, mert az ő ügyosztályához tartozott a könyvtár, mégis inkább Szabó Ervin tanítványának lehetne őt minősíteni, persze nem olyan értelemben, hogy Wildner Szabó Ervin forradalmi szocialista szemléletét is magáévá tette volna, csupán annyiban, hogy reá is hatással voltak Szabó Ervin nézetei és ezek gondolkodását radikalizálták. Wildner viszont Bárczy István polgármesterhez jelentette a „kulcsot”. Bárczy, amint ezt számos felszólalása (így pl. az 1910. június 20-i értekezleten elhangzott szavai majd a könyvtárpalota ügyét elve1 A Városi Nyilvános Könyvtár 8. jelentése az 1914 évről. 1915. p. 2. 89
