Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
A TISZA KÁLMÁN TÉRI TERV Szabó Ervin, mint az ügy szakreferense, csakhamar összeállította a nyilvános könyvtárhálózat alapjául szolgáló központi könyvtárépület tervezetét. A tanács kissé lassúbb volt: 1910 végefelé készült el a tervpályázat kiírásának megszerkesztésével. A több hónapos mérlegelés eredménye a következő lett: 1. A könyvtárpalotát egy „szabad iskolaiként szolgáló ,,népházá”-val egybekötve a Tisza Kálmán (ma Köztársaság) ter déli (Népszínház utca felé eső) végében építtetik fel a már épülőben levő Népopera (ma Erkel Színház) „pendant)a”-ként. 2. az építésre 2 000 000 Koronát irányoznak elő, ebből 1 200 000 Korona, mint az ilyen célra letéteményezett milleneumi alap felgyűlt kamatja, rendelkezésre áll, a hiányzó 800 000 Koronát egy másik forrásból (Budai sorsjegy alap) 10 éves törlesztésre kamatmentesen kölcsönzik, a törlesztést a milleneumi alap evi 80 000 Koronás kamatjából teljesítik a tíz év alatt. 3. nyilvános tervpályázatot írnak ki és a legjobb tervet 3000, a másodikat 2000, a harmadikat 1000 koronával jutalmazzák. ,■ 4. a fővárosi könyvtárat nyilvános közművelődési könyvtárrendszerré fejlesztik ki. A főváros tanácsa 1911. január 12-én hirdette meg 478/1911. szám alatt a leendő könyvtárépület tervpályázatát, melyet azonban röviddel később 13.289/911. számú határozatával oda módosított, hogy a könyvtárral együtt népházat is építtet. E módosítás is elsősorban a „gazdaságosság” jegyében született: a milleneumi alapból „egy füst alatt” két létesítményre tesznek majd javaslatot a közgyűlésnek. Ugyanakkor látott napvilágot Szabó Ervin újabb munkája, a 21 nyomtatott lapra terjedő füzet, melyneK címe: „Községi nyilvános könyvtár részletes pályázati programja.” Az összeállítás nem mindennapos volt. Szabó Ervin egy későbbi cikkében megjegyezte: „Azt mondták az építészek, hogy ilyen programmal még nem volt dolguk.”1 Meghaladná feladatunkat, ha e program legfontosabb részeit, az épület belső leírására vonatkozó útmutatásokat e helyen tüzetesebben ismertetnénk. Néhány példa azonban jól érzékelteti, mi mindenre terjedt ki figyelme Szabó Ervinnek a program elkészítésekor. A könyvtárt illetően a helyiségek első csoportosításánál kitűnik: Szabó Ervin már 1910-ben tervbe vette a küiöngyűjtemények felállítását: külön olvasótermeket és raktárrészlegeket kívánt a budapesti vonatkozású anyagnak, a röpiratoknak, a térképeknek, a művészeti és ritka könyveknek, a zenei anyagnak, a hivatalos nyomtatványoknak. A könyvtár egyik legfontosabb részeként jelölte meg a 10—15 000 kötetes kézikönyvtár termét. „Nehogy vizsgára készülő egyetemi hallgatók elözönöljék a kézikönyvtárat” és egyéb tudományos kutatószobákat, egy 3000 kötetnyi egyetemi tankönyvből álló gyűjteménnyel felszerelt különterem betervezését is kívánta az egyetemi hallgatók részére. A vakok számára a földszinten akart létesíteni 8000 kötet nyomtatott könyv helyét elfoglaló 1000 kötetes vakok kölcsönző könyvtárát, mellette felolvasótermet. Gyermekek számára kölcsönző és mesélőszobát, olvasótermet. A mesélő szobában „20—30 gyermek kuporoghasson”. A gyermekkönyvtár ugyancsak a földszintre került volna. A nagyraktárt 250 000 kötet befogadására tervezte, „de úgy, hogy kétszeresére legyen bővíthető”. A raktár a lehetőleg két emelet magasságú épületen belül, az első elgondolás szerint négy szintes lett volna, a mennyezettől a padlásig érő ablakokkal. Az épület legnagyobb helyisége a vetítettképes előadások, hangversenyek, kiállítások számára alkalmas, 800—1000 főt befogadó nagyterem lett volna. A liftekkel, gépházakkal, az épülettől elkülönített központi fűtőberendezésekkel, kutatótermekkel, tantermekkel, a nepházán belül fizikai-, kémiai stb. laboratóriumokkal, könyvtáriskola tartására alkalmas helyiségekkel, a személyzeti és külön olvasói étkezőkkel, motorkocsik és kerékpárok számára garázzsal, nagy kónyvkötőműhellyel, külön újságolvasó, külön folyóirat-olvasóteremmel, zongoraszobával stb. felszerelt épületkomplexum egyik érdekességének ígérkezett a „szabad iskola” céljait szolgáló csillag- vizsgáló torony, melynek betervezését azonban nem minősítette feltétlen követelménynek, „csak akkor kívánatos, ha az architektúrába könnyen beilleszthető.” Az ország első kerti könyvtára lett volna a 400—500 m2-es függőkertként kialakított lapostető a „szabadban olvasásra”. A program köbméterekben, illetve centiméter magasságokban írta elő a helyiségek hozzávetőleges térfogatát, illetve azok, valamint az emeletek, ablakok, raktári helyiségek stb. magasságát. Szigorú követelménynek tekintette az egyes folyósok, kényelmes lépcsők, könnyen tisztítható hajlított sarkok kiképzéseit és kimondta: „csigalépcsőt egyáltalán nem szabad alkalmazni”. A vázlatos ismertetés is érzékelteti a mindenre kiterjedő figyelmes gondosságot, amellyel ez a program készült. Szabó Ervin azonban a nyomtatott programot sem tartotta elegendő útmutatásnak. Közvetlenül 1 Szabó Ervin: A Fővárosi Könyvtár tervpályázata (és valami a zsűrikről) = A Ház 1911. 241—242. old. 80
