Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az előkészület évei (1904-1909)
Az Értesítő 1., 1907 májusában megjelent száma élén Szabó Ervin „A fővárosi könyvtár” című cikke szerepelt, mely egyben az első nyomtatásban megjelent írása e témáról. Fentebb már idéztünk ebből, a rövid terjedelme ellenére, igen jelentős munkájából, amelyben először mondta ki a nyilvánosság előtt, hogy „új könyvtárak kellenek”: a társadalom minden rétegét, elsősorban a művelődni vágyó munkásokat, munkásnőket a létért folytatott harcukban segítő társadalomtudományi, emellett egyéb ismeretterjesztő és szórakoztató művekkel ellátó gyűjtemények. A városnak kell ezeket az új könyvtárakat megteremtenie és fenntartania. Budapest városa viszont az újtípusú könyvtár helyett a hivatali könyvtárakat szaporította eggyel, amikor a fővárosi könyvtárat megcsinálta. Ebben a cikkében jelentette be először Szabó Ervin, hogy a gyűjtemény „profiljá”-nak társadalomtudományi irányba való kiterjesztésével sikerült egy lépést közelítenie az „új könyvtár”-típus megteremtése felé. Ugyanez a bevezető írás nemcsak programot adott, mert az imént ismertetett gondolatok lényegében könyvtári programot jelentettek, hanem a fiatal intézmény keletkezésének körülményeire és 1907 tavaszáig megtett útjára is utalt, pontos adatokkal illusztrálva az 1905-ös esztendő, az első teljes nyitva- tartás éve óta elért eredményeket. Az Értesítő első számának vezércikke tehát az előző időkben megtett út összegezését is tartalmazta. Az 1908-as folyamtól kezdve az Értesítők évi első számainak élén már a fentiekhez hasonló tartalmú írások— Szabó Ervin 1918-ban bekövetkezett haláláig minden esetben az ő tollából—, a könyvtár évi jelentése formájában tértek vissza. Ezek az intézmény helyzetét, fejlődésének, hiányosságainak mozzanatait, az előző esztendőben megtett útját vázoló évi jelentések kitűnő forrásai az intézmény 1907 utáni históriájának. A problémákat merészen felvető, társadalmi-politikai összefüggéseikben megvilágító, eleven beszámolók teljesen új műfajt képviseltek és honosítottak meg a hazai szakirodalomban. Évi jelentéseket más nagyobb könyvtárak is kiadtak, de azokban nem sok volt a köszönet. íme hogyan írt a kor egyik kimagasló publicistája. Ady Endre legbensőbb barátja, Zuboly (Bányai Elemér) az ország első könyvtára, a Széchényi Könyvtár 1909-ben kiadott évi jelentéséről: „Régi szokás és sablon szerint készülnek az ilyen évi jelentések és nagy részük nem egyéb, mint a negyedévi jelentések összegezése kiegészítve a tanulmányútra küldött tisztviselők beszámolóival. Az idei éppen olyan, mint a tavalyi és az azelőtti a korábbiak sablonját követi, úgy hogy elolvasásuk után azt a kész impressziót adják: az államnak a háromnegyedrész költséget minden ilyen kiadványnál meg lehetne takarítani. A kötet 130. lapjától kezdve a 306-ik lapig a tanulmányutasok pároldalas jelentéseit hozza... az évi jelentés azonkívül minden évben közöl egy csomó illusztrációt, fakszimilét, amiből senkinek semmi haszna nincs. Drágítják legfeljebb a kiállítási árat, csodálkozást keltenek, hogy haszontalan célra mennyi pénzt lehet ok nélkül elvesztegetni, hol az országos dolgokra évtizedek óta egy krajcár sem jut...”1 Zuboly iménti (terjedelmes) bírálatában azt is kifejtette, milyeneknek kellene lenni a jó beszámolóknak és megjegyezte: Magyarországon már akad jó példa, a fővárosi könyvtár Szabó Ervin által írt évi jelentései olyanok, amelyeknek a többi könyvtári jelentéseknek is lenniük kellene: „A valóságos állapotok feltárását kellene nyújtani egy ilyen jelentésben, hogy tisztában legyen mindenki vele, mi van és mi nincs a Nemzeti Múzeumban. Van már precedens arra, hogy az évi jelentéseket ilyen elvek szerint szerkesztik. Csak apropószerűleg utalunk a Fővárosi Könyvtárra, mely békében hagyja a tisztviselőinek a nyilvánosságra nem tartozó személyes viszonyait, békében hagyja a könyvtártudományt, és a fakszimiléket is, ellenben a szükségleteknek programszerűen kifejezést ad.”2 Az Értesítők legértékesebb fejezetei tehát az 1907-től 1918-ig Szabó Ervin által írt évi jelentések adták. Az összefoglaló után a könyvtár előző negyedévben beszerzett fontosabb munkáinak címjegyzékét hozták, ezeket kevés kivétellel folytatták az Értesítőnek az év folyamán kiadott 2. és további számaiban, végül apró könyvtári vonatkozású hírek, közlemények zárták az egyes füzeteket. Ezek a közlések, rövidségük ellenére, figyelmet érdemelnek, tartalmuk mindig egy célra összpontosult: a Fővárosi Könyvtár ügyeinek előmozdítására. Idézzünk néhány kiragadott címet az 1907—1909-es „Apró hírek”, „Közlemények” rovatokból: „A német városi könyvtárak legújabb statisztikája”, „Városi könyvtárosok fizetése Hamburgban” (az adatokat először egy Szabó Ervin által a tanácshoz címzett előterjesztésben találjuk meg), „Városi gyermekkönyvtárak Amerikában”, „Köln könyvtári kiadásai”, „A brooklyni könyvtárosnői iskola”, „Budapest nagyobb könyvtárai 1907-ben”, „Könyvtári törvényhozás Amerikában”, „Mit olvas a német munkás?”, „Községi munkáskönyvtárak Stuttgartban” stb. stb. Valamennyi cím jelzi: a magyar főváros közönségét és az illetékes hatóságokat a buzdító külföldi példák sűrű ismertetése 1 Pesti Napló 1910. szept. 18. p. 7. 2 Uo. 5 A Főv. Szabó Ervin Könyvtár története 65
