Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az előkészület évei (1904-1909)
„Ebből folyik, hogy a Fővárosi Könyvtár — ha csak mai hatásköre keretében marad is, és nem vagyunk tekintettel jövő kialakulásának irányára, amely még határozottabban látszik a társadalmi és technikai tudományok felé hajlani — igen jól el lehet nyelvészek, irodalom- történészek, sőt magánjogászok vagy büntetőjogászok nélkül is, de igen jó hasznukat veheti esetleg — anyagi erőinek és egyéb külső viszonyainak javulásával — orvosoknak vagy mérnököknek.” Végül még egy fontos és ugyancsak időtálló észrevétele volt Szabó Ervinnek e kérdéssel kapcsolatban: „... nem szabad a könyvtári állásokra képesítés kérdésénél megfeledkezni arról, hogy a formai képesítés maga nem mindig döntő iudicium egy ember tudományos hajlamai irányára és képzettségére. Külső kényszer, a hajlamok és képességek késői felismerése stb. nagy szerepet játszhatnak a pályaválasztásban. És így megeshetik, hogy valaki kitűnően képesített francia nyelvész, de még jobban ismeri a modern francia közéletet, theológus, de sokkal jobb szociálpolitikus stb.” Végül nevek megjelölése nélkül mutatta be azt a tarka képet, amelyet a Budapest három nagy könyvtárában (Múzeumi, Egyetemi, Akadémiai) működő alkalmazottak képesítéseinek különbözősége mutat. A közgyűlési döntés végül is elnyerte a belügyminisztériumi jóváhagyást és 1909. október 29-én megszületett a tanácsi határozat. Eszerint Szabó Ervint főkönyvtárossá, Gárdonyi Albertet könyvtárossá, Rácz Gyulát segédkönyvtárossá1 választották. Szabó Ervin tehát ekkor lett főkönyvtáros. Gárdonyi Albert és Rácz Gyula személyével alább még alkalmunk lesz kimerítőbben foglalkozni. A szakadatlan kérvényezések eredményeként megtartották, sőt 1904 óta létszámban növelték a díjnoki személyzetet és ideiglenes hivatalnokokat is felvettek. 1904-ben két díjnok dolgozott a könyvtárban, 1907 áprilisában négy, köztük egy gépírónő. Ez volt a helyzet 1909 elején. Nevezetes szerepet töltött be a fővárosi könyvtár azáltal, hogy a hazai intézmények közül elsőként érte el női munkaerő könyvtárosi alkalmaztatását. Ez az első női könyvtáros Pikier Blanka volt. Pikier Blanka, akinek utóbb jelentős szerepe volt a könyvtár újjászervezésében, 1908 elején lépett — ingyenes gyakornokként-, a könyvtár kötelékébe. Szabó Ervin Pikier Blanka kitűnő képességeit felismerve mindent elkövetett, hogy véglegesen alkalmazzák a könyvtárban. Ez azonban nemcsak a személyzeti létszám korlátozottsága miatt volt nehéz, hanem azért is, mert Pikier Blanka nő volt. A kilencszázas évek eleji Magyarországon sok egyéb pálya mellett a könyvtárosság is a férfiak privilégiuma volt. Még a hazai könyvtártudomány egyetlen lapja, a Magyar Könyvszemle is csak 1901-ben vett tudomást először arról, hogy a fejlettebb kapitalista országokban már nőket is alkalmaztak könyvtárban és ezt „kuriózumként” hozta olvasói tudomására : „Nők könyvtárosi pályán — ez valóságos vezércikktéma” — ilyen szenzációs tálalásban tudósította a Magyar Könyvszemle közönségét arról, hogy nyugaton e tekintetben is tért hódított a „gyengébb nem”. A budapesti Egyetemi Könyvtárban mégis alig néhány évvel a fenti híradás után felvettek egy nőt, névszerint Czeke Mariannet, azonban, noha az Egyetemi Könyvtár évi jelentéseiben elismerőleg méltatták munkáját, e könyvtárosnő még 1908-ban is fizetéstelen gyakornokként működött. — Pikier Blanka is ilyen minőségben került 1908 januárjában a fővárosi könyvtárba. Szabó Ervin azonban már rövidesen lépéseket tett, hogy fizetett alkalmazottként maradjon, de ahhoz, hogy státuszba juttassa, érvek hosszú sorát kellett felsorakoztatnia. íme, hogyan bizonygatta az 1908. február 25-én kelt, a tanácshoz címzett beadványában a vezetőség, hogy lehetséges, sőt előnyös nőt könyvtárban alkalmazni: „Az alkalmazandó új díjnok személyére nézve legyen szabad azon tiszteletteljes kéréssel fordulnunk a T. T.-hez, hogy nőt alkalmazhassunk az engedélyezendő díjnoki állásra. Már a nevezett 25. sz. előterjesztésben javasoltuk, hogy a gyakornoki és kezelőtiszti állások megfelelő qualifikáczióval bíró nőkkel is betölthetők legyenek, minthogy a nyugateurópai és amerikai tapasztalatok szerint a könyvtári kezelési munkákra a nők sok tekintetben alkalmasabbak mint a férfiak. Ez alkalommal is felhívjuk a T. T. figyelmét arra, hogy a nők könyvtári alkal1 Uo. 59
