Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az előkészület évei (1904-1909)
AZ ELŐKÉSZÜLET EVEI (1904—1909) BUDAPEST ELSŐ VÁROSI KÖNYVTÁROSA Szabó Ervin 1904-től 1918-ig állott a fővárosi könyvtár élén, az intézmény mai arculatának kialakításában mindenütt kimutatható a kezenyoma. Szabó Ervin tágabb értelemben véve, mint könyvtárpolitikus és mint a mai nagy fővárosi könyvtár alapítója is eltörölhetetlenül beírta nevét a magyar kultúr- históriába. De a modern fővárosi könyvtár Szabó Ervin életének csak egyik maradandó alkotása. Ennél is fontosabb, mert egyetemesebb jelentőségű, amit Szabó Ervin, mint szocialista forradalmár végzett. Az általa teremtett fővárosi könyvtár történetén belül csak futólag érinthetjük politikai tevékenységét, de hangsúlyozottan kell kiemelnünk, hogy Szabó Ervin könyvtárpolitikai és politikai törekvései egy tőről fakadtak: forradalmi humanizmusából. A múlt század legvégén bécsi egyetemi tanulmányai alatt ismerkedett meg a marxizmussal és került először kapcsolatba a nemzetközi és magyar munkásmozgalommal, emigráns orosz forradalmárokkal is, akik nagy hatással voltak rá. 1899—1904 között Szabó Ervin a magyar szociáldemokrata párt aktív munkása, a Népszava szerkesztőségének tagja. Rövidesen tekintélyre tett szert páratlan elméleti felkészültségével, elvi szilárdságával. De csakhamar rádöbbent arra, hogy a német—osztrák szociáldemokrácia útját járó magyar munkásmozgalom reformista irányba fejlődött. Hasonló felismerésekre jutott elvtársaival együtt először a szociáldemokrata párt 1905-ös kongresszusán kísérelte megtörni a pártbürokrácia egyeduralmát, de a szervezeti szabályzat módosítására tett javaslatát a többség elvetette. Ekkor végleg megszakította szervezeti kapcsolatát a szociáldemokrata párttal és a következetes forradalmiság útját kereste, de helyette francia, olasz, angol és amerikai hatásokra a szindikalizmus útvesztőjébe tévedt. így lemondott a politikai harcról és a gazdasági harc szervezését tekintette a legfontosabbnak, ezzel kirekesztette magát a munkástömegmozgalcmból, amelynek irányítása a szociáldemokrata párton és a szakszervezeteken keresztül a szociáldemokrata vezetők kezében volt. Szabó Ervin, amint ezt elsőként Révai József több tanulmányában kimutatta, a magyar forradalmi munkásmozgalom kimagasló alakja volt, ugyanakkor azonban mint teoretikus a hazai és nemzetközi fejlődés megítélésében több alapvető tévedést követett el, ami azonban nem csorbítja egyéni érdemeit. A kilencszázas években a magyarországi anarchisták egyik vezetőjével, Batthyány Ervinnel került szoros baráti és szövetségi kapcsolatba. Szemléletébe egyébként is anarchista vonások vegyültek. Szabó Ervin a tízes évek elejéig kísérletezett a szindikalista eszmék terjesztésével, de csak szűk csoportot sikerült kialakítania. A mozgalom a tízes évek elején, amikor a Franciaországban nagy szerepet játszott forradalmi szindikalistákat súlyos vereség érte, Magyarországon is elhalt. Szabó Ervin tévedései ellenére történelmi szolgálatokat tett a magyar forradalmi munkásmozgalomnak. Első nagy alkotása Marx és Engels válogatott műveinek magyar nyelvű kiadása volt. 1905-ben jelent meg az első, 1909-ben a második kötet a tervezett harmadik kiadására nem került sor. A Marx— Engels válogatás olvasók ezrei számára tette nálunk hozzáférhetővé a két klasszikus író legfontosabb műveit és elősegítette a marxizmus eszméinek elterjedését. A munkásmozgalomnak tett históriai szolgálatot Szabó Ervin azáltal is, hogy az 1900-as évek közepétől szüntelen bírálója lett a szociáldemokrácia megalkuvásokba fúló politikájának és ezzel egy új forradalmi nemzedék neveléséhez járult hozzá. Politikai pályafutásának történelmileg legjelentősebb szakasza az első világháború idejére, annak utolsó éveire esik. Ekkori tevékenysége több vonatkozásban érintkezik a könyvtár történetével, ezért vele e kötetben a maga helyén bővebben foglalkozunk. Emlékeztetnünk kell arra is, hogy Szabó Ervint csaknem első fellépésétől kezdve elmélyült felkészültségű, hajlíthatatlan jellemű szocialista tudósként, történészként és könyvtárpolitikusként tartották számon barátai, de ellenfelei is, ezáltal igen sok értelmiségit hozott közelebb a szocializmushoz. Középponti alakja, vagy tevékeny részese volt kora csaknem minden haladó szervezkedésének, szerkesztője a haladó eszméket hirdető Huszadik Század című folyóiratnak, egyik vezetője a Társadalomtudományi Társaságnak. Befolyást gyakorolta szabadkőműves mozgalom balszárnyára, a radikális polgári értelmiségre, feltétlen tekintélynek örvendett az új eszmék iránt fogékony ifjúság körében, a Szabadgondolat című 43
