Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)

Előtörténet

ez időközben egész hivatala elhelyezésével kapcsolódott össze. A fővárosi statisztikai hivatal 1903-ban még mindig a Fővárosi Vígadó IV. emeleti helyiségeiben működött. A statisztikai hivatalnak a városházán szándékoztak otthont nyújtani, Kőrösy azonban, aki már 1902 elejétől számított a fővárosi könyvtár befogadására is, az elhelyezés kérdését a könyvtár problémájának végleges rendezéséig függőben hagyta. Miután az 1903. január 21-i közgyűlési határozattal bizonyos lett, hogy a régi fővárosi könyvtárt átveszi, Kőrösy indítványozta: kezdjék meg nyomban az átalakítási munkálatokat a városháza kiszemelt helyiségeiben.

A Fővárosi Közlöny 1903. évfolyamából (340. és 438—439. old.) tudjuk meg: 1903. március 13-án a törvényhatósági pénzügyi és gazdasági bizottság 30 000 koronát irányzott elő, hogy abból a statisztikai hivatal és a már hozzátartozó fővárosi könyvtár számára a központi városházán biztosítandó helyiségeket alakítsák át. A terv csakhamar el is készült. Eszerint a hivatal és a fővárosi könyvtár a központi városháza Károly (ma Tanács) körúti oldalán az első emeleten kapott otthont. A hivatalnak hét, a könyvtárnak öt helyiséget bocsátottak rendelkezésére. A könyvtár raktárának a Toldyék által már 1900 novembere óta e célra használt nagytermet (volt tiszti táncterem) jelölték ki, a fal melletti fapolcokat keresztállványokkal szaporították. Az utcára vezető lépcsőt megszüntették és az így nyert térséggel tovább bővítették a könyvtárt. Egy könyvtárosi dolgozószobát is biztosítottak, végül egy kétablakos helyiséget az olvasóknak, itt egvszerre 16 olvasó dolgozhatott. Ruhatárat, mellékhelyiségeket is terveztek. A bejárás a Károly körúti főkapun át történt. A nagy helyiséget két „ Mei dinger” rendszerű kályhával fűtötték, a gázvilágítás helyett a tűzbiztos „villámvilágítás”-t vezették be. A könyvtári átalakításokra összesen 9150 koronát folyósítottak, ebből az összegből 4150 koronát a polcrendszer bővítésére. A különböző városi fórumok által jóváhagyott terv kivitelét a miniszteri jóváhagyás reményében nyomban megkezdték. Ezek az első akciók évtizedre szólóan határozták meg a könyvtár helyiségviszonyait.

Hasonló gyorsasággal tette meg előterjesztését Kőrösy a könyvtári személyzet alkalmazására vonatkozóan. Hivatkozott arra, hogy a „fővárosi könyvtár” átvétele után a statisztikai hivatali anyaggal együtt mintegv 50 000 könyv feldolgozásáról lesz szó, ez napidíjasokkal a végtelenségig húzódna. Éppen ezért már 1903. február 25-én benyújtotta javaslatát, amely szerint szükség van egy könyvtárosra és egy könyvtártisztre. Két szolgát is ki kell nevezni. A statisztikai hivatali igazgató feltételeket is szabott a vezető könyvtáros alkalmaztatásához, eszerint

„A könyvtárnoknak gyakorlott és megfelelő, nyelvismeretekkel bíró férfiúnak kell lennie. Megkívántatik továbbá, hogy a társadalmi tudományokban jártassággal bírjon és hogy irodalmi szakműködést felmutasson.”

(Alább még alkalmunk lesz kimutatni, hogy Kőrösy már 1903. elején tárgyalt Szabó Ervinnel a fővárosi könyvtárhoz való alkalmaztatásáról. Aligha lehetett a véletlen műve, hogy Szabó Ervinre illett a jellemzés.)

A könyvtártisztnél nem szerepelt követelményként a szakképzettség és az irodalmi működés.

A személyzetre vonatkozóan nagyjából ezt a javaslatot tette magáévá a városvezetőség is és az a közgyűlés 1903. május 27-i jóváhagyása után vált jogerős határozattá.

Kőrösy nem késlekedett a közgyűlési határozat azon pontjának végrehajtásában sem, hogy a régi, Toldy-féle „fővárosi könyvtársat átvegye és saját hivatali könyvtárához csatolja. Ennek az akciónak részleteit a könyvtár irattári dokumentumai örökítették meg.

Időrendben az első irat: egv 1903. február 23-i keltezésű jelentés a tanácshoz, amely Kőrösy József és Toldy László aláírásával tudatja, hogy a két hivatalvezető (Kőrösy és Toldy) megállapodtak: a „fővárosi könyvtár” átvételének lebonyolításához bezárják az intézményt, a tanácsot kérik, hogy a munka gyors befejezése érdekében március 23-át jelölje meg az átvétel kezdeti napjának és a munkához a tanügyi osztály egv képviselőjét küldjék ki, végül egy mindkét fél által aláírandó „átadási-átvételi” lajstromot állítanak ki. A könyveken kívül a könyvtár összes lajstromai, iratai, pénzkészlete, ingóságai átadandók. Különös részletességgel foglalkozott a javaslat a könyvtár pénzügyeire vonatkozó iratok és feljegyzések pontos átvételével.

Két nappal utóbb (1903. február 25-én) Kőrösy egy Bárczy Istvánhoz intézett levelében hozta a tanács tudomására: Toldy „előbb vonakodott” aláírni az iménti jegyzőkönyvet, de „aztán mégis meggondolta a dolgot és aláírta a jelentést.”

Kőrösy azt is jelentette, hogy a leltárkönyv hézagainak pótlása miatt kért viszonylag távoli terminust (március 23-át) a munka elkezdésére, de időközben Toldytól megtudta, hogy az ajándékozók számbavételével március 23-ig sem készülhet el, másrészt „a vétel útján szerzett könyvek szerinte [Toldy szerint] amúgy se számosak.” Kőrösy ezért arra kérte a tanácsnokot, hogy a végleges átvételt kezdjék meg március 23 helyett 9-én.

Bárczy teljesítette a kérést. 1903 február 26-i keltezéssel született meg a tanácsi határozat „Intéz37