Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Másfél évtizedes hanyatlás (1930-1944)
kaszás-, horog-, majd nyilaskeresztesek galériája is teljes volt. Meskó Zoltán, Böszörményi Nagy, Pálffy Fidél gróf, Milotay, Rajniss, Endre László, Szálasi és bűntársai írásai egyaránt bekerültek legalább néhány propagandafüzet erejéig a szerzeményezési listákra. A „Nemzetközi jog”, a „Magyar belpolitika”, sőt olyan címszavak alatt is, mint a „Nőkérdés”, „Közoktatás” és hasonlók, részben vagy többségükben fasiszta szerzemények szerepeltek. A hitleri rablóháborúk éveiben szinte maradéktalanul náci irányú könyvek beszerzéséről adtak hírt az óriásira növekedett „Hadügy. Haditengerészet” alosztály rovatai, 1942-ben már 130 munka címét találjuk itt és ezek csaknem kivétel nélkül fasiszta-náci szellemű írások. A könyvtár vezető gárdájának úgy látszik komoly gondot okozott, hogy ezt az irodalmat áttekinthető elrendezésben tárja a központi gyűjtemény fogyatkozó olvasótábora elé, a Dewey-féle tizedes rendszert ugyanis a finomítások ellenére sem tudták alkalmassá tenni arra, hogy az egyoldalú gyarapítás címanyagát megfelelően tagolják. Az egyik Évkönyvben és különlenyomatban is megjelent tanulmány javaslatot tett a decimális rendszer reformálására, többek között ilyen indokolással : „Vegyünk csak egy egészen új, alig két évtizedes fogalmat: a «nemzeti szocializmus»-t. Ha ennek irodalmát minden rendszerezés nélkül egyszerűen a nemzeti szocializmus címszó alá csoportosítanánk, máris néhány ezer címet kellene a kutatónak átnéznie, még akkor is, ha csak a könyv és füzet formájában megjelent anyagról van szó és teljesen elhanyagoljuk a sok ezerre menő folyóirat- és újságcikkeket”.1 Ha az 1930—1942 -es évkönyvek végén szereplő „A központba járó kurrens folyóiratok jegyzéke”-it vizsgáljuk, úgy itt is eltolódást látunk a fasiszta-náci periodikák javára. A legnagyobb olasz és német napilapok, a Popolo d’ Italia, a Corriere della Sera, a Völkischer Beobachter és társaik mellett több más fasiszta és náci újság, köztük a leghirhedtebb uszító hetilapok és folyóiratok, mint a Donauzeitung, a Süd-Ost Echo, a Der Stürmer és hasonlók is ott díszelegtek a központ folyóiratosztálya polcain, ahol természetesen teljes létszámban megtalálhatták az olvasók a hazai nyilas és egyéb fasiszta periodikákat, az Esti Újságot, a Pesti Újságot a Nemzet Szavát, a a Virradatot, az Összetartást, az Új Magyarságot éppenúgy, mint az Egyedül Vagyunkot, a Pesti Futárt, a Harcot, a Magyar Életet, stb. Az 1930-as évek végéig már igen tekintélyes részt foglaltak le a központi raktár polcain az útszéli hangú uszító sajtó bekötött évfolyamai és az ilyen jellegű monografikus kiadványok. A könyvtár vezetősége megtette a magáét, hogy ezt az anyagot, az időszaki sajtó cikkeit ugyanúgy, mint az önálló kiadványokat speciális bibliográfiák útján az olvasók elé tálalja. 1933-ban e törekvés jegyében adták ki az 1910-ben indított „Aktuális kérdések irodalma” sorozat újabb, 50. számát. Hogy valamilyen módon jelezzék: nem egyszerűen a régi sorozat folytatásáról van szó, ezt az alcímet konstruálták a régihez: „Aktuális nemzetpolitikai kérdések irodalma”. Az Aktuális kérdések irodalma 50. száma lett így az Aktuális nemzetpolitikai kérdések irodalma 1. száma is. Homa Gyula és Witzmann (Veredy) Gyula közös műve volt ez. „Testületi képviselet a nemzeti államban” címen jelent meg az 1933-as Évkönyvben és önálló füzetként is, több mint félezer tételt sorolt fel. A címből is látjuk; kifejezetten fasiszta témáról volt szó. A téma kiválasztása ugyan magában is állásfoglalást jelentett, de a „hitleri új ezredév” első esztendejében még szükségét érezték a szerzők, hogy a bibliográfia bevezetésében néhány szóval saját „pártatlanságukat” bizonygassák, azt hangoztatva, hogy ők nem foglaltak állást „sem mellette, sem ellene” a testületi államnak, ők „csupán” azt látják, és „mást nem is akarnak látni, mint ezen téma időszerűségét”, mert a politika központjában „a hivatásrendi eszmék”, „a társadalom nagy szuperindividuális egységeinek valósága” áll, olyan időkben, amikor „gigantikus méretekben jön az ember, mint rendtag” mint a „nemzettest” tagja. A bevezetés tehát ugyanúgy, akár a téma kiválasztása, a fasiszta korporációs eszmét népszerűsítette, azt a politikát, amely az egy „nemzettest” jelszavával felszámolta a munkásság önálló pártjait, érdekvédelmi szervezeteit és az államot már egészen leleplezetlenül a tőkésosztály elnyomó gépezetévé változtatta. Az előbbihez hasonló célokat szolgált a sorozat következő, 1934-ben kiadott száma, ugyancsak Homa és Witzmann közös munkája „Földrendezés” címen. Itt is elegendően érzékeltetik a kiadvány jellegét a bevezetésből kiragadott alábbi sorok: „A magyarság földszeretete sokkal szentebb, misztikusabb vonzalom , mintsem, hogy azt földéhségnek lehetne minősíteni”. „Súlyt helyeztünk az önfegyelem képviseletére >.a föld Csáky szalmája» veszedelmes hangzatosságával szemben. Számos adalékot vonultattunk fel Oroszországon kívül Európa legtöbb állama, népe és nemzete felfogásának megismeréséhez.” Magyarra fordítva ez azt jelentette, hogy Homa és Witzmann a világért sem akartak állást foglalni a földosztás mellett, 1 Chirke Géza: Közös alosztások. = A Fővárosi Könyvtár Évkönyve. 1942. 41. old. és különlenyomat. 18* 275
