Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
(1005 darab). Téma szerint: az anyag zöme, összesen 5153 kötet jogi, statisztikai, államtudományi. — György Aladár körkérdésében az olvasóforgalom iránt is érdeklődött, így a statisztikai könyvtár kivételesen ezt az adatot is feltüntette: 1884-ben 50 olvasó 400 kötetet forgatott meg. A kilencvenes évek legelején merül fel ismét egy — közigazgatási jellegű fővárosi könyvtár létesítésének gondolata. A kezdeményezés érdeme Rácz Károly törvényhatósági bizottsági tagé, aki 1891 november 5-én az 1892-es év költségvetését tárgyaló pénzügyi bizottságban sürgeti a városi közigazgatás anyagának rendszeres gyűjtését, hogy az a bizottsági tagoknak, hivatalnokoknak rendelkezésére álljon. — A fővárosnak ekkor már a hetvenes-nyolcvanas években kialakult több hivatali (mérnöki, tisztiorvosi stb.) könyvtára van, de a város ügyintézői akik felkarolják Rácz Károly javaslatát, a statisztikai hivatal könyvtárára gondolnak, melyet ezúttal is alkalmasnak tartanak a leendő fővárosi könyvtár anyagának gyűjtésére.1 A fővárosi könyvtárral kapcsolatos döntések, melyeket 1875-ben hoztak, már feledésbe mentek. A másfél évtized alatt megnőtt, bonyolultabbá lett városi appartátusban nincs gazdája a könyvtárügynek. A tanács 1891. november 19-i ülésén pártfogásába veszi Rácz Károly indítványát, részletes terv kidolgozására a VII. ügyosztályt hívja fel, „hogy az ... a könyvtár berendezésére mielőbb javaslatot tegyen”. — A terv nem készült el, a jelek szerint azért nem, mert az ügyosztály nem tartja „illetékesnek” magát ebben az ügyben. Az elkövetkező időkben átmenetileg mégis elterjed a városi hatóságok körében az a felfogás, hogy a statisztikai hivatal könyvtára „a fővárosi könyvtár”. Ezt bizonyítja az a levelezgetés, amely 1892—1893- ban a hivatal és a tanács illetve a hivatal és a polgármester közt megindul s melynek dokumentumait a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központjának Budapesti Gyűjteményében őrzött régi irattári anyagban találjuk meg. E dokumentumokból kiderül, hogy egyelőre zűrzavar uralkodott városi körökben a fővárosi könyvtár kérdése körül, ugyanakkor Kőrösy József ez ügyben beadott jelentései a fővárosi statisztikai hivatal könyvtárának állapotára is fényt vetnek. A dolog teljes megértéséhez már e helyen kell utalnunk arra, amivel részletesen a következő fejezetben foglalkozunk, hogy éppen 1892-ben teljesen önkéntes kezdeményezéssel a főváros egy másik fontos hivatalának vezetője, Toldy László főlevéltárnok is gondol könyvtár létesítésére, azaz kifejlesztésére, mégpedig egyelőre a Fővárosi Levéltár keretein belül Toldy László törekvésének egyik nyomát egy 1892. augusztus 25-i iratban találjuk. Ebben Körösy József jelenti a tanácsnak, hogy Toldy László főlevéltárnok azzal fordul hozzá: engedje át a statisztikai hivatal könyvtárában levő francia megyei okmánytárgyűjteményt. Kőrösy válasza: „Tekintettel arra a körülményre, hogy hivatalunk könyvtára szakkönyvtár, minden idegen szakmabeli munka könyvtárunkat csak terheli.... Saját könyvtárunk rendezése és rendben- tartása máris oly munkát ró ránk, hogy avval például jelenleg is meglehetős hátralékban vagyunk... az említett francia munkákból egész nagy rakások hevernek évek óta a földön, anélkül, hogy azok lajstromozásához hozzáfogtunk volna.” Kőrösy a továbbiakban belegyezését adja, hogy ha a levéltár akarja, ám vigye el ezt az idegen anyagot. Alig négy nappal később ismét nyilatkoznia kell Kőrösynek. — Toldy László főlevéltáros ugyanis azt a továbbiakban még részletesen bemutatásra kerülő javaslatot tette a tanácsnak, hogy az a levéltár részére vásárolja meg az Akadémia történelmi kiadványait. A tanács erre ismét Kőrösyhez fordul s azt tudakolja, nincsenek-e már meg a statisztikai hivatal „fővárosi könyvtársában ezek a kiadványok és ha nincsenek, ne szerezzék-e be a Levéltár helyett az „ott levő” „fővárosi könyvtár” számára. Kőrösy mintegy türelmét veszítve 1892. augusztus 29-i válaszában így nyilatkozott: „Ezen kérdésre van szerencsém mindenekelőtt avval válaszolni, hogy városi könyvtár tudtommal nem létezik. A fővárosi statisztikai hivatalnak van ugyan könyvtára, de ez csakis szak- és kézikönyvtár. Hogy ezt városi könyvtárral nem lehet összetéveszteni, az már gyenge dotációjából is kitűnik. Frankfurt városa például a városi könyvtár gyarapítására évenként 12.000 márkát költ, Budapest fővárosa a statisztikai hivatal könyvtárára előbb évi 150 és később 250 forintot, mely összegnek több mint felét szakfolyóiratok előfizetése veszi igénybe. Ha dacára ennek sikerült ezen kézikönyvtárat oly fokra emelni, hogy az az ország könyvtárai között kiváló helyet foglal el, ezt csak annak köszönhetjük, hogy külföldről.. . ingyen érkeznek be szakmunkák”. — majd kijelenti, hogy hely- és személyzethiány miatt sem vállalná a hivatal számára érdektelen akadémiai kiadványok befogadását, de nagyon helyesli, hogy más fővárosi, a mérnöki, tisztiorvosi, levéltári stb. hivatalok a maguk szakkönyvtárát szükséges irodalommal gyarapítsák. ‘L. Fővárosi Közlöny 1891. nov. 12. és 25. 24
