Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A „bethleni konszolidáció” éveiben (1924-1929)
szó, tartósabban még a központi gyűjtemény sem rendezkedhet be ebben a rozoga iskolaépületben —s gondolhatták. De az 1914 nyarán kirobbantott világháború keresztülhúzta a számításokat. Az ideiglenességből tartós állapot lett, de a könyvtár fejlődése, ha erősen le is lassúbbodott, azért nem állt meg és 1916-ban fájó szívvel bár, de át kellett költöztetni a Királyi Pál utca 14 alá az 1. számú könyvtárt, mert a növekvő központ különgyűjteményeit már ekkor sem tudták elhelyezni az „ideiglenes” otthonban. A háború befejezéséig gondolni sem lehetett új épületre. A könyvtár központjának megfelelő elhelyezésével az intézmény története során csak egyetlen alkalommal foglalkoztak komoly formában: az 1919-es Tanácsköztársaság alatt. Az 1919-es proletárforradalom hónapjaiban kiszemelték és ki is utalták a könyvtár jövendő fejlődését valóban biztosító Deák Ferenc téri hatalmas palotát, a Hazai Bank épületét. De a Tanácsköztársaság 133 napos fennállás után elbukott, a könyvtár továbbra is a Károlyi utca 8 alatt maradt. Az 1924 közepén végrehajtott stabilizáció, majd a főváros által felvett kölcsönök eredményeként a könyvtár is kedvezőbb anyagi helyzetbe került. így érkezett el az 1926-os év, ekkor vált bizonyossá, hogy a főváros megkapja majd a Bankers and Co. nevű New York-i vezetés alatt álló bankkonszerntől azt a 20 millió dolláros, azaz 100 millió pengős kölcsönt, amelyre ténylegesen 1927-ben kötötték meg a szerződést, de már az előző év elején körkérdést intéztek a városi üzemekhez, intézményekhez stb., hogy milyen beruházási (felújítási) igényeik vannak. Ennek az adatgyűjtésnek a keretében szólította fel a könyvtár vezetőségét közvetlen felettes szerve, a városháza IX. (szociálpolitikai és jótékonysági) ügyosztálya: terjessze elő a könyvtárra vonatkozó kívánságait. Kremmer Dezső könyvtárigazgató 1926. február 9-én több mint 6 gépelt oldalra terjedően jelentette be a könyvtárfejlesztésre vonatkozó igényét. A beadványban a központi gyűjteményhez hasonlóan megrekedt állapotban levő közművelődési hálózatról, új fiókok létesítéséről egyetlen szó sem esett. A központi gyűjtemény állapotáról rajzolt kép új adalékokkal egészíti ki az eddigieket: „A könyvtár helyiségei ma már annyira szűkek, primitívek. .., hogy a kérdés megoldása immár elodázhatatlan. Egy 4,5x5 m területű munkahelyiségben egy főkönyvtáros, három könyvtáros és három gépírónő... dolgozik, a reference szobában egy főkönyvtáros, egy könyvtáros és két tisztviselő...” — olvashatjuk többek közt a beadványban, amely javasolta, hogy „egy új, célszerű és modern könyvtárépület megszerzésére az előmunkálatok elrendeltessenek.” A könyvtár közvetlen felettes szerve, a IX. ügyosztály már 4 nappal utóbb rávezette javaslatát a beadvány feketére. Az 1926. február 13-i véleményezés nem új épület „megszerzéséiről, hanem „megépítéséről” beszélt. Mindjárt helyet is kijelölt: a Sándor (ma Gutenberg) tér, valamint a Kőfaragó és Sándor (ma Bródy Sándor) utca által határolt telek kiasajátítását javasolta, az elintézés módját „haladéktalanénak, „sürgős”-nek minősítette és mindjárt a Városháza többi érdekelt ügyosztályának bevonását is indítványozta. így tehát 1926. február 9-ét követően, több mint egy évtizedes szünet után ismét „komoly” formában került napirendre a központ új könyvtárépülete megépítésének kérdése. A napilapokban (Városi Újság 1926. febr. 27., Magyarország 1926. márc. 3., Szózat 1926. márc. 4., Városok Lapja 1926. márc. 15., Pesti Napló 1926. ápr. 10., Budapesti Hírlap 1926. ápr. 11., 27. stb.) már „biztos értesülésekére alapozott hírek keringtek: 10 milliárdot, 15 milliárdot, 20 milliárdot ruháznak majd be könyvtári palotaemelésére, ez az akkor már forgalomban levő, de hivatalos számítási alapként csak 1927. január 1-én bevezetett pénznemben 800 000—1 200 000—1 600 000 pengővel volt egyenlő. A főváros hivatalos lapjának, a Fővárosi Közlönynek 1926. április 16-i száma mellékletében, amelyben a 20 millió dolláros kölcsön felhasználására vonatkozó és a megelőző hónapok adatgyűjtésére épített előzetes állományfelújítási és elengedhetetlenül sürgős új beruházási igények és tervek szerepelnek, a könyvtárépületre fordítandó tétel is helyt kapott. A melléklet 11. oldalán olvasható, hogy a 20 millió dolláros (100 millió pengős) kölcsönből 1 380 000 aranykorona értéket, vagyis az akkori új magyar pénznemben 1 600 000 pengőt fordítanak majd a központ önálló palotájának felépítésére. Nem egész 12 hét alatt kiderült, hogy csak papíron volt meg a szándék. A könyvtár „Károlyi utcai épület iratai” című dossziéjában találjuk meg a IX. ügyosztály 1926. április 28-i újabb véleményezését a könyvtárépület emeléséről. Ebben már sem sürgősségről, sem a többi ügyosztályok bevonásáról nem olvashatunk, sőt az új könyvtárépület ügye is már csak esetleges formában merül fel. 258
