Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az ellenforradalom első évei (1919 augusztus - 1923)
ÎStégy és fél esztendő alatt — egyetlen fiókkönyvtár — ha ezt szembeállítjuk a Tanácsköztársaság négy és fél hónapos könyvtár politikájának eredményével, azzal, hogy a munkáshatalom szorongatott helyzetében is e rövid néhány hónap alatt két fiókkönyvtárt hívott életre — előttünk áll, mint cseppben a tenger, az ellenforradalom egész kultúrpolitikája. Az ellenforradalomnak ebben az időszakban volt még egy könyvtári alkotása: az Óbudai Gázgyár munkáskönyvtára. — A Gázgyár vezérigazgatója Ripka Ferenc kezdeményezésére és a Gázgyár költségére a fővárosi könyvtár rendezte be 1921—1922-ben ezt a 4000 kötetes gyűjteményt az ellenforradalmi sajtó ünnepi orkánja mellett. 1922. május 25-én a kormány és a főváros képviselőinek egész udvartartása vonult ki a megnyitásra. Kiss Ferenc és Váradi Aranka, a Nemzeti Színház művészei szavaltak, „az állami és városi előkelőségek” közül ott reprezentált: Buzáth János és Folkusházy Alajos, Wolff Károly, Terstyánszky Kálmán államtitkárok, a város tűzoltófőparancsnoka, Brauer Szilárd is (teljes díszben), a MÁV képviselői, miniszteri tanácsosok, a posta és távirda küldöttsége, a Hangya vezér- igazgatója stb. stb. („Kultúrünnep az óbudai gázgyárban.”— „Szózat” 1922. máj. 27. „A főváros népkönyvtárt állított fel az óbudai gázgyárban” — „Nemzeti Üjság” 1922. máj. 27. stb.) Az ellenforradalom harmadik esztendejében nagy cécóval létrehoztak egyetlen munkáskönyvtárt, ennek a „nemeslelkű” akciónak az értékét különösen jól szemlélteti az, ha itt röviden emlékeztetünk arra: az 1919-es munkáshatalom a rendelkezésére álló 18 hét alatt egy egész sor nagyüzemben (Fegyver-, Ruggyanta-, Ericsson, Fővárosi Villamosvasút stb. stb.) már a helyet, felszerelést is biztosították a megnyitandó könyvtáraknak. A gázgyári könyvtár fejlesztését egy ideig Kremmerék intézték, s a forgalomról stb. az évi statisztikában is beszámoltak, de azt maguk sem tekintették a fővárosi könyvtár részének — a költségeket, személyzetet ugyanis a gázgyár biztosította. A fővárosi könyvtár fiókhálózatának mérlege pozitívumként csak a 8-as (óbudai) fiók megnyitását említhette. Nézzük meg, mi volt a másik serpenyőben, mi lett a sorsa a Szabó Ervin-i korszaktól örökölt 5 fióknak s a Tanácsköztársaság alatt megteremtett 6-os és 7-es könyvtáraknak? Az 1. számú (IV. kér. Királyi Pál utcai) könyvtár hányattatásával, kilakoltatásával, olvasótermének végleges elvesztésével a Wolff-párti mesterkedések ismertetése során foglalkoztunk. Kiegészítésül adjuk a fiók kötetforgalmát mutató beszédes számsort: KÖTETFORGALOM 1918 1919 1920 1921 1922 1923 133 250 137 075 100 974 86 736 77 611 119 966 A könyvtár kitessékelése, hurcolkodása 1921-ben zajlott, látjuk, hogy a következő évben mégis tovább süllyedt a forgalom mutatószáma. Nem volt szerencsésebb a 2. számú (VII. kér. Almássy-téri) fiókkönyvtár sem: az ellenforradalom eredetileg ezt egyszerűen be akarta szüntetni. Sipőcz Jenő még mint budapesti kormánybiztos értesülve arról, hogy a könyvtárépületen levő márványtábla azt hirdette: a gyűjteményt 1913 decemberében a Deák Ferenc szabadkőműves páholy hívta életre, a VII. kerületi kapitánysággal 1920 május 28-án bezáratta és lepecsételtette az épületet. — A szabadkőműves szó épp olyan vörös posztó volt az ellenforradalom szemében, mint a „bolseviki”. — Kremmer nagynehezen tisztázta a félreértést: egy „nemzeti szempontok szerint” megtisztogatott városi könyvtári fiókról van szó — bizonyította. A rendőrség végül feloldotta a zárlatot. Röviddel később kiderült, hogy a gazdátlan könyvtárba betörtek, minden értéket — a könyvek kivételével — elhurcoltak. — 1923 decemberében került volna sor a 2. számú fiók fennállása 10. évfordulójának megünneplésére. Ki gondolt ekkor a magyar könyvtártörténetben új periódust nyitó esemény felidézésére ? — A radikális polgári „Világ” című napilap munkatársa egyedül vállalkozott rá, hogy emlékcikket írjon. A lap 1923. november 14-iki számában a könyvtár látogatásakor szerzett tapasztalatait így foglalta össze: „Egy pusztuló könyvtár... A magános házikó sárga faláról nagy darabokban mállik a vakolat... Betört ablakait nem látják el üveggel, a lemállott falat kőműves nem vakolja, a tető lehullott cserepeit sem pótolják... a könyvtár egyik könyvállványát kiürítették és a polcokra tüzelőfát raktak, a nagyteremben nagy tömegben halmoztak fel szenet... legalább az idén nem fognak fázni, mondja a könyvtároskisasszony, a gázkályha oly rossz szagú, hogy néha a szédülés környékez...” A 2. számú fiók forgalmi adatai is hasonlóan alakultak az l.-éhez: 239
