Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az ellenforradalom első évei (1919 augusztus - 1923)
Ervin igazgatósága alatt!). Igaz, hogy a munkáshatalom juttatta végül álláshoz, de mentségére szolgáljon, hogy „kineveztetésének semmi politikai színezete nem volt, mint annyi más szovjet kinevezésnek. Politikai megbízhatóságához különben semmi kétség nem fér.” Ez azt jelentette, hogy Dávid, akit a proletárdiktatúra juttatott álláshoz, már a proletárdiktatúra alatt is jelét adta, hogy ellensége annak a rendszernek, amely álláshoz juttatta.1 Nem ez az utolsó olyan bizalmas „káderjellemzés”, amely feltárja, hogy ellentétben a munkáshatalommal, milyen óriási szerepet tulajdonítottak a könyvtárban az ellenforradalom alatt egy-egy alkalma- maztatásnál a politikai megbízhatóságnak. A fehér augusztus „záróakkordja” lett az 1919. augusztus 30-i körlevél, amelyben Kremmer a könyvtár dolgozóinak tudomására hozta, hogy a könyvtár „neve megváltozik”, más szóval megfosztják az intézményt Szabó Ervin nevétől.” Ez a határozat természetesen nem érinti Szabó Ervin emlékét”,2 —, fűzte hozzá a vezető, bizonyára a Szabó Ervin emlékét őszintén szívükbe záró munkatársak miatt. Mi köze volt már Szabó Ervin emlékének ahhoz a könyvtárhoz, amelynek új vezetősége az idézett augusztus 18-i feljelentése végén a jövőre vonatkozóan is azt tűzte programjára, hogy „a könyvtár közismert túlzóan radikális szellemének gyökeres megváltoztatását” tekinti legsürgősebb feladatának. . . FEGYELMI, BÖRTÖN, EMIGRÁCIÓ Néhány lapnyi terjedelemben fel kell idéznünk azoknak a könyvtárosoknak a további sorsát, akiket az 1919 augusztusi feljelentésekben bevádoltak. Madzsar József könyvtárigazgatót több fórumon is felelősségre vonták és elítélték. Kitagadta őt az egyetem kebeléből az orvoskar jobboldali vezetősége. Fegyelmi határozattal fosztották meg őt könyvtárigazgató tisztségétől a főváros vezetői, végül ugyancsak dörgedelmes fegyelmi végzésben ítélkezett róla az a különleges bizottság, amely az ellenforradalmi kormány nevében vizsgálta felül a forradalmak al att államvezetői (miniszteri, államtitkári stb.) funkciókat betöltött személyek ügyét. Az ellenforradalom legelején még radikális polgári gondolkozású Madzsar József, aki az új könyvtárvezetőség beállításával ellentétben a proletárhatalom alatt sem töltött be magasabb funkciót, mint annakelőtte, valami legalitás-félében reménykedve körömszakadtáig védekezett. Vastagra dagadt aktacsomó őrzi meddő harcának emlékeit a Fővárosi Levéltárban.3 Szomorú volt számára, állapíthatjuk meg utólag, hogy az adott történelmi időszakban rá sem hederítettek érveire. Ám ugyanakkor Szabó Ervin e benső barátjának tisztességét is igazolja éppen az a tény, hogy a legsúlyosabb elmarasztalásban részesült az ellenforradalmi hatóságok részéről és helytálló védekezése ellenére minden funkciójától megfosztották. Alig kétséges hogy a mohó bosszúvágytól telített fehérterror módszereinek része volt abban, hogy Madzsar az ellenforradalom első éveiben gyorsan balra tolódott, előbb szociáldemokrata, azután baloldali ellenzéki szociáldemokrata, végül kommunista lett. A fegyelmi ítéletnek a könyvtár története szempontjából legfontosabb részét bővebben idézzük: „Nemzetellenes magatartása abban jut kifejezésre, hogy minden tekintetben magáévá tette azt a könyvtárpolitikát, amelyet elődje, Szabó Ervin inaugurált és amelynek bevallott célja az volt, hogy a könyvtárnak szociológiai jelleget adjon. Folytatta Szabó Ervin radikális könyvtárpolitikáját annyiban, hogy egyetemes nemzeti szempontokból egyátalán nem indokolt mértékben és a szociológián kívül álló tudományágak rovására nagy előszeretettel rendelte meg az antimilitarista nemzet- és vallásellenes, defaitista, szocialista és kommunista eszméket tárgyaló termékeket, valamint a szocialista szakszervezetek által kiadott, vagy ezek érdekeit képviselő lapokat, mindezeket az olvasó közönségnek korlátozás nélkül rendelkezésére bocsátotta és ennek a politikának a könyvtáron kívül kifejtett közéleti működésével propagandát csinált. Szabó Ervinnel együtt istápolt személyi politikával elérte azt, hogy a könyvtár személyzetében jóformán kizárólag a radikális irányzatok szolgálatában álló elvbarátai foglaltak helyet, ennek eredményeként a könyvtár a forradalom melegágya lett, a Tanácsköztársaság kikiáltása után pedig a kommunizmus a könyvtár tisztviselői karának túlnyomó részében lelkes támogatókra talált, és ennek következményeként a könyvtár 12 főbb tisztviselője közül 7... jelenleg állásától fel van függesztve. Ennek a könyvtár politikának eredménye lett, hogy a könyvtár olvasóközönsége túlnyomó részben a radikális és felforgató irányzatok iránt érdeklődő elemekből állott. Ennek a könyvtárpolitikának irányzatában nyilvánult meg a könyvtár jelentékeny szerepe az 1918 októberi lázadás előkészítésében, amelyet kitörése után a könyvtár vezetői értekezletén, a forradalom lelkes üdvözlése után tett nyilatkozatával maga Madzsar állapított meg.”4 1 Uo. * Uo. 3 Fővárosi Levéltár. Bp., polgm. ein. biz. 166/1919. 1 Párttörténeti Intézet. Archívuma. A II. 12/1582. 219
