Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Az ellenforradalom első évei (1919 augusztus - 1923)
Augusztus 7. és 10. között került sor a könyvtár állományának első politikai rostálására: jelentős mennyiséget szolgáltattak ki ekkor Kremmerék a román királyi hadsereg nagyvezérkara megbízottainak. Augusztus 10-i keltezéssel maradt fenn az első olyan körlevél, amelyet Kremmer már mint könyvtár- vezető írt alá : a baloldali irodalom azonnali zárolásáról intézkedett, szövegét ugyancsak alább idézzük. Augusztus 13-i dátummal két azonos szövegű nagyon figyelemreméltó kéziratot találunk a könyvtár irattárában, az egyiken Drescher jellegzetes kézírását ismerjük fel, a másik géppel készült, ezt Kremmer írta alá. Ezek az iratok annak a kollektív feljelentésnek első fogalmazványai, amelyben az új vezetőség baloldali munkatársait vádolta be a polgármesternél. Nagyon fürgék voltak a feljelentők, ugyanis csak 1919. augusztus 15-i keltezéssel jelent meg a hivatalos lapban (Fővárosi Közlöny 1919. augusztus 15.) Bódy Tivadar polgármester aláírásával az a rendelet, amely felszólította a város összes intézményei és üzemei vezetőit, hogy függesszék fel állásuktól mindazokat, akik a Tanácsköztársaság idején magasabb beosztásba kerültek, vagy aktívan dolgoztak érte és terjesszék be ezek névsorát. Kremmerék már két nappal előbb elkészültek a munkával, végül azonban mégsem az augusztus 13-i iratot küldték el. Az ellenforradalmi városháza bizalmas anyagát őrző Fővárosi Levéltárban ugyanis egy harmadik, augusztus 17-én keltezett feljelentés eredetijét találjuk,1 ennek szövege csak annyiban különbözött a 13-i változatoktól, hogy míg az előbbiekből Madzsar József igazgató nevét kifelejtették, itt első helyen őt „jellemezték”. Lehet, hogy e feledékenység játszott szerepet abban, hogy három feljelentést gyártottak, de lehet, hogy amiatt történt, mert értesültek róla: csak 15-én jelenik meg a vonatkozó utasítás, ezért furcsa lesz, ha két nappal korábban keltezik beadványukat,— írtak hát egy harmadikat —, mely teljesebb is lett Madzsar nevével. Csak egészen kivonatosan mutatjuk be a hosszú előterjesztés egy-egy pontját: Madzsar József igazgató, Braun aligazgató, Dienes László főkönyvtáros, Kőhalmi Béla, Pikier Blanka, Szigeti Gabriella, Váradi Irma könyvtári tisztviselők és Matkovits Máté neve szerepelt a listán. Az élen Madzsar József állott, akinek bevádolását „egyszerűdnek tartották Kremmerék, mert a proletárdiktatúra alatt Madzsar „könyvtárigazgatói állásánál nagyobb hatáskörű vezetőállást töltött be” mint a Népjóléti Népbiztosság főcsoportvezetője. Ez főbenjáró bűnnek számított. Braun Róbert következett a sorban, róla hosszabban szóltak: „Tisztázandó volna, hogy Kun Bélával fenntartott kapcsolata milyen irányban mozgott. Tisztázandó volna aligazgató szerepe... a bolseviki propagandaosztályban vállalt cenzori állásában”, ki kellene hallgatni azokat is, akik Braunnak a középiskolai tanárátképző tanfolyamon tartott „propagatív” előadásait hallották.2 Látnivaló, hogy konkrétumot nem hoztak, mert nem tudtak hozni az aligazgató bevádolására. Braun ugyanis nem volt kommunista, nem dolgozott aktívabban a munkáshatalomért, mint akik őt ezúttal feljelentették, nem is töltött be magasabb állást, mint a proletárdiktatúra előtt, hiszen Szabó Ervin betegsége alatt, 1918 augusztusától is vezette a könyvtárt, mint rangidős (Madzsar visszatéréséig). Aligazgatóvá is még 1919. január 1-én lépett elő. Éppen ezért kellett őt a legjobban bemártani. A „tisztázandó volna” bevezetésű „vádpontok” bőven elegendőnek látszottak ahhoz, hogy ettől a riválisuktól is megszabaduljanak, akik a vezető pozíciókra törtek. Dienes Lászlónak, Kőhalmi Bélának, Pikier Blankának, Szigeti Gabriellának és Váradi Irmának, és a többi baloldali tisztviselőnek, valamint Matkovits Máté altisztnek már csak fél- vagy egy soros jellemzés jutott, bizonyára, mert ezek eltávolítását nem tartották kétségesnek. Nem érdektelen, hogy a feljelentést, amelyet a „Van szerencsém” fordulattal vezetett be Kremmer, az alábbiakkal zárta: „A könyvtár közismert túlzóan radikális szellemének gyökeres megváltoztatása lévén a legközelebbi jövő múlhatatlan feladata, kérem Méltóságodat, hogy nevezettekkel szemben a fegyelmi vizsgálatot a legszigorúbban lefolytatni méltóztassék”. Érdemes itt feljegyezni, hogy a fenti irat először a városháza illetékes osztálya vezetőjének, Wildner Ödön tanácsnoknak kezébe került. Wildnernek annyira nem volt köze a kommunizmushoz, hogy a munkáshatalom alatt teljesen félrevonult és csak az ellenforradalom felülkerekedése után tért vissza a városházára. De Wildner e kritikus helyzetben mégis tisztességesebbnek mutatkozott, mint azok a könyvtárosok, akik Wildnerrel ellentétben mosolygó arccal végigszolgálták a proletárdiktatúrát, hogy azután siessenek őszintén baloldali kollégáikat beárulni. Wildner a Kremmerék által beküldött feljelentés fel- zetére 1919. augusztus 18-i keltezéssel ezeket írta: „Láttam a következő megjegyzéssel”: 1. Madzsar 1918. november 25-től a népjóléti minisztériumban dolgozott, ügye nem tartozik a főváros hatáskörébt és, tette hozzá Wildner: „tudtommal politikai pártállására nézve mindig a polgári radikálisokhoz tartozott, ugyanez áll. Dr. Braun Róbertre is, akinek polit[ikai] komm[unista] agitációjáról nem volt tudo1 Fővárosi Levéltár Bp. polgm. ein. biz. 166/1919. * Uo. 217
