Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A proletárforradalom építő lendületében (1919 március 21 - augusztus 2)
Kölcsönzési rendszerével, nyomtatvány-mintáival, az 1913-ban Madzsar József által készített ügykezelési vezérfonalával nyújtott e területen is kész, használható mintát. A gyári könyvtárak tervezése és kiépítése elvi irányítását az ügy jelentőségének megfelelően Dienes László és Kőhalmi Béla tartották a kezükben, együttműködve az országos könyvtárügyi hivatalban üzemi könyvtári előadóként alkalmazott Pfeifer Sándorral. Dienes és Kőhalmi hívták össze a Vörös Újságban közzétett hír útján 1919. április 22-re az egyes fővárosi üzemek kulturális ügyekkel foglalkozó megbízottait, akik az első felszólításra is nagy számban megjelentek, helyeselték a gyári könyvtárak kiépítésének tervét, konkrét javaslatokat is tettek. Nagy lépéssel vitte előbbre az ügyet, hogy kérdőíveket bocsátottak ki, a 72 kiküldött kérdőívre 58 üzemből érkezett válasz, 40 szerint az érdekelt gyár helyiséget biztosított volna a könyvtárnak, 19 olvasótermet, 17 berendezést is, 26 viszont vállalkozott berendezés készítésére.1 A hivatalos könyvtári közlöny utolsó száma még újabb, bíztató eredményekről adhatott hírt: a Ganz Danubius, a Fegyver- és Gépgyár néhány héten belül át is adják a használatnak könyvtáraikat, a Kerepesi úti gumigyár könyvtára és olvasója berendezés alatt áll, Zuglóban több gyár (a Telefongyár, a Walla cementgyár, a Gyukits kalapgyár, a Tessényi asztalos árugyár, a Gróf testvérek vegyészeti gyár és a villamosvasút helyi üzeme) állt össze, hogy a villamosvasút telepén 4 hét alatt közös könyvtárpavillont emeljen. Jól áll a Lenke úti Katonai Ruhatár könyvtárának ügye, eredményes tárgyalások folynak a Katonai konzervgyárral, az újpesti Magyar Pamutiparral és az Ericson-gyárral.2 A Szabó Ervin Könyvtár a Tanácsköztársaság alatt kijelölt új feladatai mellett egyéb terven kívüli munkák ellátását is vállalta. így például Budán, a Várban, József főherceg kisajátított palotájában állították fel a Vörös Őrség központját és mozgókönyvtárak útján 14 kerületét is ellátó gyűjteményét, a Szabó Ervin könyvtár adta ehhez a könyvanyagot, mégpedig a fővárosi könyvtár volt sebesült-kórház - ellátó osztályán maradt anyagból. A válogatást és a könyvek továbbítását Szabó Ferencnére, a fiók- központ vezetőjére bízták.3 Formálisan keresztezte, gyakorlatilag azonban segítette a könyvtárépítő program végrehajtását a Fodrászok Szakegylete, amely Dieneséktől engedélyt kért és kapott arra, hogy a Belvárosban szerzett helyiségében önálló könyvtárat létesítsen. A IX. kerületi pártszervezetnek is engedélyt adtak, hogy a Bakáts téren a volt Ferencvárosi Polgári Kör könyvtára használható darabjainak beolvasztásával könyvtárat nyisson.4 * A Ferencvárosi Polgári Kör elavult gyűjteményének egy részét, (számszerint 552 darabot) a Szabó Ervin könyvtár központjának továbbította a IX. kerületi pártszervezet. Említésre érdemes, hogy amikor a Tanácsköztársaság alatt, 1919. július 11-én, Kőhalmi Béla vezetésével a vakok központi könyvtára felállítása érdekében összehívott értekezleten a rendelkezésre álló Braille írású művekről, a leendő központi gyűjtemény jellegéről és fejlesztési irányáról, az újonnan kiadandó Braille pontozású könyvek kiválasztásáról és az elavult kötetek selejtezéséről vitáztak, olyan megállapodást fogadtak el, amelynek értelmében a vakírású könyvek selejtezése, illetve megválogatása általában „a Szabó Ervin könyvtár közművelődési könyvtárainak összeállításánál alkalmazott” elvek szerint történjen. Itt az volt a törekvés, amint ezt egy hozzászóló megjegyezte, hogy „a vakokat a látók könyvtáraival egyező könyvekkel lássák el, hogy a vakok is beleolvadjanak a kultúrtársadalomba”.8 A fővárosi könyvtárnak a Tanácsköztársaság könyvtárpolitikájában betöltött sajátos helyét és szerepét jellemzi végül az a tény is, hogy több vidéki városban, így Pápán, Kaposvárott, Szolnokon a helyi újságok (Pápai Munkás, Somogyi Vörös Újság, Szolnoki Munkás) egykori közlései szerint Szabó Ervinről kívánták elnevezni és az ő elvei szerint kiépíteni az ott tervezett, illetve részben már meg is teremtett újtípusú közművelődési könyvtárakat. NÉGY HÓNAP ALATT KÉT ÚJ FIÓK Az 1919 előtt már működő öt fiók Tanácsköztársaság alatti életéről úgyszólván semmit sem tudunk meg a nyomtatott jelentésből (az egész évre összesített statisztikai adatokon túlmenően). Szerencsére részben kisegít bennünket az 1-es és 3-as fiók kéziratos jelentése, mindkettő a könyvtár régi irattárában maradt meg.6 Az 1-es fiók életéről Medvei Mária számolt be igen sok számadattal, táblázattal kiegészített 6 gépelt oldalra terjedő írásában: „Az 1919 évi forgalom a politikai változások ellenére is nagy lendületet vett” — 1 Gulyás Pál: I. m. 53—54. old. 2 A Tanácsköztársaság Könyvtárügye 1919. 4. sz. 5—6. old. 3 Kőhalmi Béla: I. m. 161. old. 4 Uo. 6 A Tanácsköztársaság Könyvtárügye 1919. 3—4. sz. 2—3. old. 6 Irattár. 1. számú fiók iratai. 1919-es jelentés és Uo. 3. számú fiók iratai 1919-es jelentés. 212
