Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)

A proletárforradalom építő lendületében (1919 március 21 - augusztus 2)

Áz eiső félévben, tehát a forradalmak időszakában, „a nagy cégek közül állandó és megbízható munkát teljesített a Gottermayer-cég”. Ez a közlés igazolja a központosításhoz fűzött várakozásokat. Ugyanez a jelentés még arra is utal, hogy a könyvtár 300 válogatott könyvet adott át az Iparrajziskolának, hogy ott a könyvkötő cégek számára mintakötéseket készítsenek, de az anyaghiány miatt csak egy része készült el e rendelésnek. A könyvtár Tanácsköztársaság alatti iratai között 1919. május 23-i keltezéssel meg is maradt a IX. kerületi Oroszlán (ma TörökPál) utcai Iparrajziskola Jaschik Álmos és Vértes György által aláírt átirata a fővárosi könyvtárhoz, amelyben „a Braun Róberttel folytatott megbeszélésre hivatkozva kérik”, hogy „az Ipar raj ziskola munkásképző könyvkötőipari tanműhelye részére tanulmányi célból 300 kötet könyvet bekötés végett” juttasson el a könyvtár.1

A Tanácsköztársaság alatt erőteljesen akarták fejleszteni az 1914 óta alakuló könyvtári házi kötészetet is. Az anyaghiány ellenére Szauder idézett jelentése szerint, „szép eredményeket mutatott fel” a csoport főként a sürgős kötések, a központ kézikönyvtára igényeinek ellátásával, dobozok, újságszelvények ragasztásával, folyóiratok tékázásával és nem utolsó sorban azzal a rendkívüli kimagasló teljesítménnyel, ami már a következő fejezetben tárgyalt fiókhálózat ügyét érinti közelebbről: a Tanácsköztársaság alatt szervezett két új fiók, a 6. és 7. számúak részére kereken 12 000 kötetet címaranyozott, javított és táskázott.2

Á még Szabó Ervin igazgatásakor alkalmazott Varga István művezető irányítása alatti házi kötészet létszámát egyébként 1919 júliusában megnövelték: szeptemberig 2 segéd helyett 3, és 3 segédmunkásnő helyett 5 dolgozhatott még, de a művezetővel együtt ilyenformán 9 főre emelt létszám szeptember 1-től 3 főre olvadt a katalogizáló idézett jelentése szerint.

Ahogyan a katalogizáló, vagy a kötészet, úgy a rendelőosztály, vagy a nyilvános szolgálat eredményeiről sem maradtak a Tanácsköztársaság időszakára vonatkozó részadatok, csupán elszórt utalásokból vonhatunk le egyes következtetéseket.

A központ állománygyarapodása szempontjából sem volt érdektelen az a könyvgyűjtő mozgalom, amelyet sajtó és plakátok útján indított az intézmény „Könyvet a Szabó Ervin könyvtárnak”, illetve „Könyvet a proletárnak” jelszóval. A kezdeményezés elsősorban a nagy fiókhálózati program érdekében történt. Egy irattári dokumentum szerint alig 10 nappal a proletárforradalom győzelme után, 1919. március 31-én készült el a könyvtár megrendelő levele, melyben a „Könyvet a proletárnak” megjelölésű 1/4 íves plakát 1000 példányban való elkészítését kérte Budapest székesfőváros hirdetővállalatától és az utóbbi április 2-án küldte meg a számlát.3 Április 2-án, a plakátok kiragasztásával egyidőben közölték a lapok is a felhívás szövegét, mely utalva arra is, hogy egyesek a lakásrekvirálások miatt kénytelenek könyveik egy részétől megválni, kiemelte a köznek történő könyvajándékozás kulturális jelentőségét.4 Egy korabeli feljegyzés szerint a felhívás nem maradt visszhang nélkül: 46 önkéntes adakozó néhány kötettől 3000 kötetig terjedő ajándékokkal jelentkezett.5 Ugyanakkor a veszélyeztetett és elhagyott magánkönyvtárak bejelentésére is felhívást bocsátottak ki. Az ajándékozók között komoly könyvgyűjtők is voltak. (Az ellenforradalmi kritika eszközeire jellemző, hogy erőszakos presszió eredményének igyekezett feltüntetni az önkéntes ajándékozásokat, mártíroknak azokat a magánkönyvgyűjtőket is, akik felajánlották, hogy végrendeletileg a fővárosi könyvtárra hagyják könyvtárukat. „Szívet szaggató” beállításában emlékezett meg Gulyás Pál például arról, hogy Wagner Géza 76 éves budapesti ügyvéd is felajánlotta könyvtárát. Ezt Gulyás szerint „cserébe” tette, hogy hátra levő napjain élvezhesse még könyveit és könyvtárszobája is mentesüljön a rekvirálás alól.6 Csakhogy Gulyás balkezesen választotta a példát, ugyanis Wagner Géza a proletárforradalom bukása után sem másította meg végrendeletét, így hát a „mártír” könyvei végül is az ellenforradalom alatt és ellenére szálltak az intézményre, ahogyan a fővárosi könyvtár 1921-es jelentése ezt nyomtatásban is hírül adta).

Mellesleg említjük: az ellenforradalom idején szerkesztett 1919-es hivatalos könyvtári jelentésben egyetlen szóval sem utaltak a „Könyvet a Szabó Ervin Könyvtárnak” mozgalomra, noha több ezer kötethez jutott általa az intézmény és a rendelő osztály kézírásos belső jelentése nem hallgatott erről, aláhúzta az adományok nagyságát, tehát ezúttal sem valami feledékenységről volt szó.

Utalnunk kell itt arra is, hogy amikor a magyar könyvtárügy újjászervezése során lépéseket tettek a külföldi kiadványok beszerzésének racionális, gazdaságos és magasszínvonalú megszervezésére, vala1 Irattár. Tanácsköztársaság. Belső munkák.

2 A könyvtár irattárában még három dokumentum jelzi, hogy a házi kötészet felkészült a nagy feladatokra. Kettő 1919- április 7-én kelt, az anyagkészletet és 10 tételben az anyagszükségletet jelzi, (a vászon, lemez, cérna, enyv, keményítő, különféle papírok, arany és szalag igényeket). A harmadik július 22-én a Szellemi Termékek Grafikai Szakosztályánál pontos mennyiségeket megjelölve igényel kötészeti anyagot.

3 Irattár. Tanácsköztársaság. Hálózat.

4 Magyarország 1919. április 2., Pesti Napló 1919. április 2., Világ 1919. ápr. 2. stb.

6 Idézi Gulyás Pál: I. m. 89. old.

3 I. m. 88. old.

205