Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A proletárforradalom építő lendületében (1919 március 21 - augusztus 2)
lalkozik a fővárosi könyvtár Tanácsköztársaság alatti szerepével, (számos esetben még a valóságosnál is nagyobb jelentőséget tulajdonítva neki). A dicsérettel felérő ellenforradalmi „vádak” történelmileg ugyan nem állják meg a helyüket, de a túlzások visszájáról mégis éreztetik: a fővárosi könyvtár valóban kiemelkedő helyet töltött be 1919-ben. A felszabadulás után létrejött új feltételek között lehetőség nyílt általában a Tanácsköztársaság és ezen belül annak kultúrpolitikája új, a történelmi hűségnek megfelelő módon való bemutatására. Az igen nagy számban közreadott forrásmunkákra, emlékezésekre, tanulmányokra támaszkodva,1 ezeket a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár irattárában lelt dokumentumokkal kiegészítve rekonstruálhatjuk pontosabban az intézmény akkori történetét is. SZABÓ ERVIN EMLÉKE, MUNKATÁRSAI A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ALATT A munkáshatalom értékének megfelelően méltatta a fővárosi könyvtárban 1919 előtt kifejtett politikai nevelőmunkát, az intézmény szerepét a szocialista forradalom szellemi előkészítésében. Különleges megbecsüléssel idézték Szabó Ervin emlékét a proletárdiktatúra alatt és ugyanakkor a fővárosi könyvtár számos munkatársának szolgálatait is igénybe vették fontos állami feladatok ellátására. Szabó Ervinnek a szocialista forradalom előkészítése körüli érdemeit első ízben a Tanácsköztársaság legfelsőbb kormányzó szerve, a Forradalmi Kormányzótanács méltatta, mégpedig alig hat nappal a szocialista forradalom győzelme után, 1919. március 27-én tartott ülésén, ahol határozatban mondták ki: „amaz érdemek elismeréséül, amelyeket Szabó Ervin a marxizmus tudományos művelése és a proletariátus szocialista öntudatának nevelése körül szerzett”, elaggott és özvegy édesanyjának 1500 Korona járadékot szavaznak meg, Szabó Ervin megjelent és kéziratos műveit állami tulajdonnak tekintik, gondoskodnak kiadásukról, emellett Szabó Ervinnek művészi síremléket állíttatnak.2 Egy nappal később a Budapest élére állított háromtagú népbiztosi kollégium, Dienes László indítványára, rendeletet hozott, amely szerint „a fővárosi nyilvános könyvtár a budapesti könyvtárügy nagynevű szervezőjének emlékére Szabó Ervin könyvtárnak neveztessék el”.3 Az egykorú lapok, a Vörös Űjság, a Népszava, a Világ, a Magyarország, A Nap (1919. március 28 — április 9-i közötti számok) egész sor életrajzi méltatással kommentálták a két határozatot. A kommunista Vörös Újságban Révai József kritikailag értékelte Szabó Ervin tevékenységét, rámutatva, hogy a politikai harcot elutasító szindikalista felfogása lényegében téves volt, ennek ellenére „Szabó Ervin izig-vérig forradalmár volt. .. tévedése is a forradalom őszinte kívánásából eredt. . . Szabó Ervin volt az őse... a megszületett Magyar Tanácsköztársaságnak”.4 * Szabó Ervin műveinek kiadására tényleges lépéseket is tettek a rendelkezésre álló rövid idő alatt. Ennek jele, hogy két művét (Szocializmus — Szindikalizmus és szociáldemokrácia, valamint A tőke és a munka harca) önállóan ki is adták, egyes cikkeit lapok közölték.8 Kísérletet tettek, hogy a Szabó Ervin radikális polgári barátjánál, Jászi Oszkárnál elfekvő Társadalmi és pártharcok 1848—1849-ben című kéziratot, Szabó Ervin utolsó, egyszersmind legterjedelmesebb művét kiadják, bár ez Jászi vonakodása miatt nem történhetett meg.6 Szabó Ervin neve minduntalan előbukkan a korabeli forrásokban. Az 1919. május 1-i ünnepségekről szóló beszámolókból (Népszava 1919. május 1. 10. old.) megtudjuk, hogy a városligeti Iparcsarnok előtt Engels, Lenin, Liebknecht hatalmas szoborportréi mellé Szabó Ervinét is felállították. A Közoktatásügyi Népbiztosság programjába vette: a forradalmi mozgalmak egyes kiemelkedő személyiségeiről, köztük Marxról, Engelsről, Liebknechtről, Leninről és Szabó Ervinről nagy példányszámban sokszorosításra kerülő plaketteket csináltat a „legjobb szobrászoknál”.7 A budapesti Tudományegyetem keretében felállított Marx—Engels Munkásegyetem előadássorozatában 1919. június 17-én Révai József tartott (sokszorosításban is megjelent) előadást Szabó Ervin szerepe a munkásmozgalomban cím alatt.8 Az ekkor felállított Történelmi Materializmus Kutatóintézete programjára tűzték többek között „egy-két előadás tartását Szabó Ervin hátrahagyott művéről”, mely az 1848-as magyar forradalmat tárgyalta,9 1919. 1 L. többek között: Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár a Tanácsköztársaság alatt. 1955., Kőhalmi Béla: A Magyar Tanácsköztársaság Könyvtárügye, 1959., A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája, 1959. 2 Vörös Újság 1919. március 28. 3 Világ 1919. március 29. 1 Vörös Újság 1919. március 28. 6 Társadalmi Forradalom 1919. május 19., június 5., július 5., Vörös Újság 1919. április 2. * Jászi Oszkár: Magyariens Schuld. . München, 1923. 7 Jelentés a Közoktatásügyi Népbiztosság működéséről 1919. 8 Az előadás szövege megtalálható a Főv. Szabó Ervin könyvtár központjában. 9 Vörös Újság 1919. július 4. 198
