Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Könyvtári élet az őszirózsás forradalom alatt (1918 október 31 - 1919 március 20)
Még az ellenforradalom alatt közreadott évi jelentés sem hallgathatott róla, hogy milyen lelkes és intenzív munka indult a forradalom alatt a könyvtári alkalmazottak szakmai képzése és továbbképzése irányában és, hogy ezt a vállalkozást „minden külső segítség nélkül” indították el.1 Kőhalmi Béla kezeírásával készült egy 1919. január 16-i Dienes által láttamozott körlevél, amely bejelentette, hogy a gyakornokok részére egy január közepétől áprilisig tartó könyvtári tanfolyamot rendeznek, amelynek végén vizsgát is kell tenni. Gyakornokot csakis e vizsga alapján terjesztenek az áprilisban esedékes végleges alkalmaztatásra. A 10 héten át tartó kurzus hetenként háromszor 2 órából állt. Január 21-én függesztették ki a tanfolyam órarendjét, február 22-én körlevél tudósított róla, hogy a könyvtár vezetősége a tanfolyam tárgyai köréből vett bármely téma kidolgozására egy 50 koronás, egy 30-as és egy 20 koronás pályadíjat tűz ki jutalomképpen. Egy március 5-i hirdetmény a gyakornokok részére tartandó legközelebbi előadások előadóit és időpontját jelölte meg: Kőhalmi Béla, Pikier Blanka, Kremmer Dezső, Enyvvári Jenő, Drescher Pál szerepeltek az előadói névsorban; a magyar és világirodalom, tudomány- történet, katalogizálás és osztályozás voltak a felsorolt tantárgyak. Az előbbieknél szélesebb hatósugarú kísérlet indításáról adott hírt egy 1918. november 26-án kelt hivatalos levél. Ebben Dienes László, mint a könyvtár megbízott vezetője Gönczi Jenőhöz, a kultuszminisztériumban működő miniszteri tanácsoshoz fordult, mint az ott létesített reformbizottság vezetőjéhez és azzal a megjegyzéssel, hogy „a reformosztály bizonyára sorát fogja ejteni a könyvtárügy megreformálásának is” felajánlotta a fővárosi könyvtár, illetve személyszerint saját közreműködését és Kremmer Dezsőét a munkához.2 A könyvtáron belüli kezdeményezésre utal egy 1919. február 12-i körlevél, amelyben Dienes László és Kőhalmi Béla könyvtári tudományos szeminárium létesítését jelentették be a következő bevezetéssel: „A közel jövő a kultúra demokratizálása irányában nagy feladatokat fog róni a könyvtárakra. Erre a munkára nekünk, akik a hazai könyvtárügyben a frissebb haladást akarjuk képviselni, fel kell készülnünk olyan módon, hogy a könyvtári reformok programját fővonásaiban és részleteiben előre kidolgozzuk. Ehhez lelkes és áldozatkész önkéntesekre van szükség, akik erre a munkára vállalkoznak, amelyért semmi díjazás nem jár, szemináriumot fognak alakítani”. A heti egy szemináriumon kidolgozott programok azonban mindössze erkölcsi sikert hoznak: „mindenkor úgy fognak szerepelni, mint a Városi Nyilvános Könyvtár könyvtártudományi szemináriumának munkálatai”3, — tájékoztatta az érdekelteket a körlevél, amelynek harmadik oldalán 15 könyvtáros aláírásával és a neki megfelelő időpont feltüntetésével jelezte, hogy részt óhajt venni a munkaközösségben. Pikier Blanka, Kremmer Dezső, Szauder Erzsébet, Szigeti Gabriella, Enyvvári Jenő, Váradi Irma, Drescher Pál szerepeltek többek között a jelentkezők névsorán. A további körlevelekből kiderül, hogy a szemináriumi munkálatok rövidesen megkezdődtek. Kőhalmi Béla, aki a röviddel később kikiáltott Magyar Tanácsköztársaság könyvtár politikájának Dienes László mellett legfőbb irányítója lett, a korszakról írott monográfiájában4 igen behatóan ismertette az őszirózsás forradalom alatt Dienes Lászlóval közösen kidolgozott tervezetüket, amelyet ekkor még mint a fővárosi könyvtár vezetői készítettek az egész magyar könyvtárügy gyökeres megreformálására. Kőhalmi annál is több joggal tárta föl részletesen a program szövegének teljes bemutatásával a Tanács- köztársaságot megelőző hetek munkálatainak eredményét, mert ez tette lehetővé, hogy a Tanácsköztársaság alatt lényegében felkészülten láthattak hozzá a nagyvonalú átalakításhoz. Kőhalmi arra is utalt tanulmányában, hogy a tervezetet az üldözött Kommunisták Magyarországi Pártja illegális Központi Bizottsága egyik tagjának, a politikai szervezést Dienes igazgatói szobájából végző Rákos Ferencnek is bemutatták.5 Méltán mondhatjuk, hogy az idők előtt járva, a polgári demokrácia korlátain túl tekintve, a szocialista forradalom győzelmének közeli perspektíváját tartva szemük előtt végezték az előkészítő munkát 1919. március 21-et megelőzően. Dienes és Kőhalmi idézett (1918. február 12-i) felhívásukban már hangsúlyozták, hogy a Szabó Ervin által megszervezett fővárosi könyvtárra, amely „a hazai könyvtárügyben a frisebb haladást képviseli”, a forradalom győzelme folytán országos jelentőségű feladatok hárulnak. A demokratikus szellemre jellemző, hogy a reformtervezet előkészítésébe minden erőt igyekeztek bevonni. Ugyanezt a demokratikus szellemet fejezte ki, hogy 1919 elejétől személyzeti értekezleteket rendszeresítettek. Az első ilyen széleskörű találkozóra 1919. február 18-án került sor, amikor Kőhalmi Béla „Áttekintés a magyar könyvtárügy problémái felett” címmel a tudományos szeminárium munkájának elősegítésére tartott előadást. A másodikat 1919. március 1-én tartották, amikor is a könyvtár osztályveze1 A Városi Nyilvános Könyvtár tizenkettedik évi jelentése az 1918 évről. 3. old. 2 Irattár. Őszirózsás forradalom. 3 Uo. 1 A Magyar Tanácsköztársaság könyvtárügye. 1959. 6 I. m. 258. old. 191
