Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
„A forradalom melegágya” (1916-1919)
német hadsereg által meggyalázott hazája, a kicsiny Belgium tragédiájáról. Ilyen a 93 német író és tudós aláírásával 1914 októberében a német hadicélok és kíméletlen végrehajtásuk védelmében megszövegezett és kiadott, a maga idején világszerte megütközést keltő hírhedt nyilatkozat angol és francia kommen- tára. Könnyűszerrel mutathatták ki antant oldalon, hogy milyen alantas szerepre vállalkoztak köztiszteletben álló német értelmiségiek.1 Az intézmény akkori politikájának legnagyobb erényét nem is az ellenséges anyag beszerzésében, hanem abban látjuk, hogy tőle telhetőén igyekezett a valóban háborúellenes, a nemzeti gyűlölködéssel szembeforduló pacifista, antimilitarista és forradalmi nyomdatermékeket, könyveket, röpiratokat és időszaki kiadványokat felkutatni és az olvasókhoz eljuttatni. Németországból éppen úgy, mint a semleges országokból, vagy ellenséges földről. E szempontból különös szerephez jutottak a francia reformista szocializmus tekintélyes vezére, Jean Jaurès írásai. Jaurès, a hadüzenet elleni tiltakozása miatt orvul agyonlőtt francia politikus neve az ellenállást jelképezte. A háború első szakaszában sokan a pacifizmus bibliáját vélték felfedezni az angol Norman Angeli „Rossz üzlet a háború” című magyarra lefordított könyvében is. A fővárosi könyvtár központjában Jaurès és Norman Angeli már a hadüzenetet követő első hónapokban az olvasók által keresett szerzők közé tartoztak, erről tudósított a Könyvtári Szemle első háborús száma.2 Nagyobb jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a fővárosi könyvtárban az első világháború alatt a háborút forradalmi módon elutasító irodalom is gazdag képviseletet kapott. Eleinte nagyon kevesen voltak „Európa elit”-jéből, akik kivonták magukat a gyűlölködés lidércnyomása alól, s vállalták a „kétfrontos” békeharcot indító értelmiségi sorsát, ahogyan az utóbb „Európa lelkiismerete”-ként emlegetett Romain Rollanddal történt. A fővárosi könyvtár már a háború első, 1916-ig terjedő periódusában beszerezte és a közönség kezébe adta az eleinte csak maroknyi csoportot alkotó, de a háború elhúzódása közben lassan, majd rohamosan növekvő számú békeharcos értelmiség Németországban, Svájcban, vagy másutt megjelenő orgánumait, a tevékenységüket ismertető dokumentumokat. Ilyen volt a német Wilhelm Herzog 1914-ben még ingadozó, de rövidesen határozott pacifista állásfoglalást tükröző müncheni folyóirata,Ja Das Forum, ennél is inkább az Henri Guilbeaux szerkesztésében kiadott svájci (Genf) Demain című folyóirat, az ugyancsak genfi Le Plus Grand Monde című összesen két számot (1917. március 20., június 20.), megért kiadvány. Külön kell kiemelnünk e helyen, hogy ezek a folyóiratok nemcsak a következetesen humanista értelmiségi körök, hanem a forradalmi antimilitaristák és a II. Internacionálé helyébe új, valóban forradalmi Internacionálé alapítását sürgető erők szócsöveként is szolgáltak. A Demainnek már első, 1916-os évfolyama Romain Rolland, Henri Guilbeaux, Frederik vanEeden, Marcel Martinet, August Forel, Frans Masereel, Richard Dehmel és más békeharcos értelmiségiek cikkei, versei mellett helyt adott Rosa Luxemburg, Kari Radek, Angelika Balabanov, Lunacsarszkij írásainak és 1917-ben még szélesebbre tárta kapuit a munkásmozgalom forradalmi vezetői előtt. Közölte Gorkij és Romain Rolland levélváltását, Lenin, Kollontáj asszony, Kalinyin, Kamenyev, Trockij, a svájci baloldali szocialista Fritz Platten, a holland nőmozgalom internacionalista vezetője, Henriette Roland-Holst cikkeit, még 1915—1916-ban beszámolt a modern munkás- mozgalom fordulópontját jelentő zimmerwaldi konferenciákról. A Demainhoz hasonló jellegű lapként indul a rövidéletű Le Plus Grand Monde című svájci orgánum is, amely szintén közölt a felsorolt szerzőktől írásokat. Az iméntiek és a már kifejezetten munkásmozgalmi jellegű külföldi kiadványok, mint a német- országi nőmozgalom Clara Zetkin által szerkesztett Die Gleichheit című lapja, lehetőséget adtak a könyvtár olvasóinak a teljesebb tájékozódásra. Az ilyen jellegű háborús szerzemények között nemcsak hazai, hanem nemzetközi szempontból is ritkaságnak tekinthető a Rosa Luxemburg által indított, már 1915 márciusi bebörtönzése után megjelent Die Internationale című német folyóirat, pontosabban annak a nyombani betiltás miatt megjelent egyetlen (1915 áprilisi) száma (Luxemburg és Franz Mehring szerkesztésében). Ilyen ritkaságnak tekinthető a két holland internacionalista, Anton Pannekoek és Henriette Roland-Holst asszony által indított és szerkesztett, a svájci internacionalista Fritz Platten által Zürichben kiadott, de két szám után betiltott Die Vorbote című folyóirat is (1916 januári és 1916. áprilisi számok.) A Vorbote már a német Internationalénál is világosabb bepillantást nyújtott a forradalmi munkásmozgalom akkori viszonyaiba, megtalálhatta benne az olvasó a „Zimmerwaldi Baloldal” 1916-os kiáltványát, Lenin, Radek, Zinovjev, Henriette Roland-Holst és más bolsevik és forradalmi szerzők a II. Internacionálé széthullását, a munkásmozgalom általános helyzetét, a forradalmi irányzatok feladatait jellemző írásait. Az iméntiekkel egyenrangú jelentőséget tulajdoníthatunk annak, hogy a fővárosi könyvtár a háború 1 L. többek között Chapman Deutschland über Alles, or Germany, speaks című, Dimier L’appel des intellectuels, Mae- terlink Les debris de la guerre, Verhaeren Parmi les cendres című műveit. 2 Könyvtári Szemle 1914. 212 old. 172
