Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A könyvtár és a háború (1914-1918)
segítette alkalmazottait, a háborún gazdagodó és prosperáló magánvállalatok viszont munkaerőhiánnyal küzdöttek, egyre gyakoribbá vált, hogy éppen a leghasználhatóbb értelmiségi rétegek otthagyták állami, városi állásaikat, helyettük új, gyakorlatlan embereket kellett felvenni. Másszóval megindult a személyzet „hullámzása”, ami ugyancsak érzékenyen érintette a könyvtárt. Az 1916-os esztendőről szóló jelentésében jegyezte fel Szabó Ervin: „Az ideiglenes hivatalnokok és napidíjasok körében 13 belépéssel szemben 9 kilépés állott, gyakornok pedig 27 lépett be és 22 ki. Nem kell bővebben magyarázni, hogy az ily erősen hullámzó személyzet teljesítményei az állandó és begyakorlott munkaerőket meg sem közelítik.”1 és hozzátette : a közigazgatás történetében szinte példátlan helyzet állott elő : alkalmas pályázók hiányában még a létszámot sem tudták betölteni, mert éppen a jobb, mozgékonyabb munkaerőket csábították el és alkalmazták nagyobb bérrel a magánvállalatok. Annyit sikerült elérni a munkaerőhiány szüntelen felpanaszolásával, hogy a főváros egyéb intézményeiben dolgozó tisztviselők közül egyeseket hetenként meghatározott számú napra, vagy félnapra, másokat tartósan, vagy véglegesen a könyvtárba helyeztek át. így került át 1915 szeptember 18-án a Fővárosi Múzeumból Kremmer Dezső, aki, mint említettük, az ellenforradalom első éveiben szerezte meg könyvtárvezetői tisztségét. Kremmer többek között a Budapesti Gyűjtemény vezetését vette át. Nagy nyereségnek bizonyult a könyvtár számára, hogy 1915 október 1-től itt dolgozott Szauder Erzsébet. A fiatal, alig 19 éves Szauder az Egyesült Államokban született, az angol és a német nyelvet éppenúgy beszélte, mint a magyart és Szabó Ervin róla készített hivatalos beadványai, jellemzései szerint csakhamar a könyvtár egyik legképzettebb, legprecízebb, igen lelkes és irodalmilag is széleskörű ismeretekkel rendelkező munkaereje lett, aki utóbb haladó gondolkodásának is tanújelét adta. Hasonlókép nagy nyereség volt a könyvtár számára, hogy 1917-ben sikerült alkalmazni Szigeti Gabriellát. Szigeti Gabriella (később Solti Ándrásné) szintén több nyelvet beszélő, tanítónői diplomával rendelkező fiatal leány volt, aki eredetileg az V. kerületi Népház könyvtárosi állására pályázott és 1917 májusában csupán néhány hónapra, ingyenes gyakornokként került a fővárosi könyvtárba, hogy felkészüljön népházi állására. Szabó Ervin ekkor figyelt fel képességeire, a város vezetőségéhez 1917 októberében előterjesztést tett, amelyben igen elismerő szavakkal méltatta Szigeti Gabriella adottságait, felkészültségét és a gyakorlat hónapjai alatt tapasztalt lelkes odaadását a könyvtárügy iránt.2 Végül ugyancsak 1917-ben (október 23-án) alkalmazták kisegítő ideiglenes hivatalnokként a már augusztus 13 óta a könyvtárban működő erdélyi származású CherestesiuVictort (jelenleg a romániai munkáspárt egyik vezetője, akadémikus, egyetemi tanár.)3 A könyvtárban ekkoriban különösen nagy keletje volt a képzett és rátermett munkaerőknek, mert 1914-ben Vázsonyi Vilmos javaslatára hatálytalanították a kötelező könyvtárosi szakvizsgára vonatkozó 1911-es rendelkezést, ez igen megnehezítette az új alkalmazottak közötti szelekciót. 1914 óta tehát nem lehetett megkövetelni a vizsgát. Ezt a könyvtáron lseiül időről-időre rendezett továbbképző tanfolyamokkal igyekeztek pótolni. A tanfolyamok szervezője, a gyakornokok első oktatója Braun Róbert volt, aki az utolsó háborús évben szerelt le véglegesen és a könyvtár 1918-ban megjelent „Értesítő”-jében közölt értékes cikket a gyakornokok oktatásáról. A könyvtárosok és gyakornokok részére rendezett házitanfolyamokon Szabó Ervin, Dienes László, Pikier Blanka, Kőhalmi Béla és az intézmény más erősségei adtak elő. Egyéb lehetőség híjján „házivizsgák”-kal igyekeztek pótolni a hivatalos jellegű szakvizsgákat, ez utóbbiakat azonban távolról sem helyettesíthették. __ M ég egy érdekes vállalkozásról kell megemlékeznünk e helyen: a könyvankétokról. Az irodalom-I népszerűsítő előadásokról az intézmény évi jelentéseiben is találunk rövid utalásokat, ezeknél bővebben tájékoztat bennünket a könyvtári irattár.4 A Pályi Sándor elnöklete alatt álló szabadoktatási intézménynyel, a Szabad Lyceummal karöltve vállalkozott a könyvtár az új „műfaj” meghonosítására. Egy 1916 április 17-i irat szerint 1915 november közepétől 1916 március 12-ig Dienes László, Kőhalmi Béla és Váradi Irma az Almássy-téri, valamint az 1. számú könyvtárfiókban, Erzsébetfalván, Kispesten és Újpesten összesen 18 ankétot tartottak, „valamennyinél a magyar irodalom újabb, kiválóbb termékeit, 8—10 regényt” mutattak be. Váradi Irma „Á háború és a béke könyvei” címen tartott előadást, Dienes László pedig Móricz Zsigmond regényeit ismertette több helyen. Ä sorozatot az 1916—1917-es évadban folytatták, az erről maradt jelentésben a hallgatók száma is fel van tüntetve. Dienes például 1917 január 17-én 1 A Budapesti Városi Könyvtár jelentése az 1916. évről. p. 6. 2 Irattár. Személyi iratok. Szigeti Gabriella [Soltiné] 3 Irattár. Személyi iratok. Cherestesiu Victor. 4 Irattár. Könyvankétok 1915—1917. 157
