Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)

Előtörténet

3. Ha a város a Frank testamentum szellemében saját községi könyvtárat alapít, az Egyetem köteles visszaszolgáltatni a gyűjteményt.

1857. augusztus 1-én Pest város gazdasági hivatala már biztosítja a pénzt a szekrények készíttetéséhez, szeptember 25-ig a helytartótanács is engedélyezi az átadást. 1858. január 16-án került sor a Frank- Könyvtár ünnepélyes letétbe helyezésére az Egyetemi Könyvtárban. Az átadás lebonyolítása végett 1857 végén, 1858 legelején bolygatták meg — közel nyolc esztendős szendergése után, — a Frank-Könyvtárat, hogy a régi, az 1850-es katalógus segítségével újból számbavegyék és pontos, ellenőrzött leltár alapján szállítsák át az Egyetemi Könyvtárba.

Az idevonatkozó iratcsomóból (Fővárosi Levéltár Pest város tanácsi iratok IX 75/857) a legfontosabb számunkra az a jelentés, mely a városi könyvtárban az átadást megelőző revízió eredményét tünteti fel. — Az előző fejezetben idéztünk ebből az 1858. február 22-i keltezésű dokumentumból annak újabb alátámasztására, hogy Pest városának már 1850 előtt is volt könyvtára. Ezúttal bővebben ismertetjük a dokumentumot, mert viszonylag kimerítő képet ad az 1858-ig e téren kialakult helyzetről:

A német nyelvű jelentés (a negyvennyolcas forradalom bukása után 1860-ig német volt az egyedüli hivatalos nyelv Pest-Budán) közli, hogy

1. a Frank Könyvtár átadása kapcsán 1858. február 22-ig befejezték a városi könyvtár számbavételét,

2. az 1850-es katalógust az állománnyal egybevetve, a jegyzékben pontatlanságokat találtak, így egyes esetekben kevesebb, más esetekben több könyvre bukkantak, mint amennyi a katalógusban szerepelt.

3. az 1850-es jegyzékben szereplő könyveken kívül találtak még:

a) magánosok által időközben („mittlerweile”) a városi könyvtár gyarapítására („zur Vermehrung der städtischen Bibliothek”) ajándékozott műveket.

b ) Olyan anyagot, amelyet a tanácsteremben őriztek.

Ez utóbbi könyvek egy részét (számszerint 60 darabot) átvette az Egyetemi Könyvtár.

c) Iskolai és gyermekkönyveket, disszertációkat, iskolai értesítőket.

d) Frank Ignác néhány személyi okmányát (diploma stb.), kéziratait, kalendáriumokat.

e) Frank acélkardját, ágyneműjét.

f) Frank műveiből mintegy másfélszáz többletpéldányt.

g) Számos régi hivatalos újságot és a városház hivatalnokait illető könyveket, melyeket egykor a tanácsterem szekrényéből a könyvtárszobába helyeztek át.

h) A kormány és birodalmi rendeletek 10 bekötött kötetét.

i) Egy könyvtári tulajdonpecsétet („Auch das Sigili, oder vielmehr Stammsigill”).

j) Végül egy csomag régi kottát.

E változatos listából ki kell emelnünk az a) pontot, melyből megtudjuk, hogy 1850 után híre mehetett Frank Ignác nemes gesztusának és példáját mások is követték, abból a tévhitből kiindulva, hogy alakulóban van a városi könyvtár, ab) a c) és a g) pontokat, melyekből egy a Frank-Könyvtártól függetlenül kialakult, a jelek szerint eléggé zilált állapotban levő, de mégis használt városi hivatali könyvtár körvonalai bontakoznak ki.

A jelentésből azt is megtudjuk, mi lett a további sorsa a felsorolt könyveknek, illetve egyéb tárgyaknak.

A Frank-anyagot teljes egészében átszállították az Egyetemi Könyvtárba, a hivatali könyvanyagból is hozzácsatolták mindazt, amit az Egyetemi Könyvtár hajlandó volt átvenni, összesen 60 darabot. A gyermek- és iskolai könyveket, disszertációkat a Josephinum-árvaháznak szánták, Frank személyes okmányait, kéziratait, a kalendáriumokat a Nemzeti Múzeumnak. Acélkardját és egyéb ingóságait elárverez- tették s a befolyt összeget egy leendő városi könyvtár alapjaként letéteményezték („zu Gunsten des städtischen Bibliotheksfondes”), Frank műveinek többes példányait makulatúraként Eggenberger Ferdinand könyvkereskedőnek adták el és a befolyt 56 Ft-ot szintén a könyvtáralaphoz csatolták. A birodalmi és kormányrendeletek gyűjteményéről úgy intézkedtek, hogy azok a városi levéltárban kapnak helyet. — A könyvtár tulajdonpecsétjének őrzésével a városi reáliskolát bízták meg. A régi kottákat a zenei konzervatóriumnak juttatták.

Egy 1858. augusztus 10-én kelt iratból tudjuk meg, hogy az említett tízkötetes törvénygyűjtemény végül a levéltár helyett a városháza tanácstermének könyvesszekrényébe került vissza.

A nagy kiárusítás, árverezés és ajándékozási hullám után végül mégis maradt egy mag: a törvénysorozat és az eladásokból befolyt összegek.

Pest város nemes tanácsa bizonyára úgy hitte, hogy hosszú időre letette a gondot és felelősséget, amit Frank Ignác végrendeletével nyakába zúdított. Nem sokkal utóbb kiderült, hogy még korai az öröm.

Már az átadás évében, pontosan 1858. október 9-én Toldy Ferenc, az Egyetemi Könyvtár igazgatója, levélben közli, hogy a város által rendelkezésére bocsátott nyolc könyvszekrény kevés, még háromra van

13