Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
A könyvtár és a háború (1914-1918)
rövidesen sikerül elérni a közel milliós lakosságú Budapesten az évi egy milliós kötetforgalmat, amelynek alapjain magyar főváros könyvtára már versenyképesnek mondhatta volna magát a fejlett nyugati városok könyvtáraival—, de bár az olvasóforgalomban kedvezőbb helyzet alakult ki, mint a könyvtári élet bármely más területén, a forgalom számadatai ugyanis sokáig szinte megállás nélkül emelkedtek, mégis 1917-ben egy millió helyett még mindig csupán három és félszázezres kötetforgalmat tudtak kimutatni. Szabó Ervin 1915 márciusában készítette el 1914-ről szóló évi jelentését, ebben még csak egy belső fejezet kapta ezt a címet: „A könyvtár és a háború”, ahol az 1914 augusztusától, (a világháború kitörésétől) az esztendő végéig történteket foglalta össze. Ekkor még sem ő, sem más nem tudhatta, hogy a háború további négy esztendeig fog húzódni. Szabó Ervin a katasztrófa első öt hónapjának a könyvtár életére gyakorolt befolyását jellemezve ezeket írta: „Alig kezdtük meg epedve áhított új — bár még mindig csak ideiglenes — helyiségünkben munkánkat... azzal a reménnyel, hogy végre megvan a lehetősége jószándékaink és erőink teljes kifejtésének, amikor az Európát lángraborító háború a mi új terveinket és kezdeményezéseinket is elfojtotta... A háború nem volt más hatással könyvtárunk megszokott életére, minthogy beszerzéseink csökkentek és a kölcsönzés eredményei alatta maradtak a különben elvárhatónak. De természetesen abbamaradtak korábban kezdett, vagy az év második felének programjába felvett belső szervező, valamint bibliográfiai munkáink és megrekedtek fiókhálózatunk kiterjesztésének további előmunkálatai”.1 A következő, az 1915-ről szóló visszapillantás teljes egészében magán viselte a háborús állapotok bélyegét és ennek az előző évinél nyomasztóbb hangulatot tükröző áttekintésnek már az élére került a cím: „A könyvtár és a háború”. Ugyanezzel a jeligével találkozunk az 1916-ról szóló beszámoló címszalagján, amely alatt a következő sorokkal vezette be számadását Szabó Ervin: „Múlt évi jelentésünk írásakor még azt hihettük, hogy a háborúnak a könyvtárügyre gyakorolt hatása nem kell, hogy újra foglalkoztasson, hogy hamarosan elmúlnak a felpanaszolt bajok. .. A háború harmadik évében sajnos, le kell számolnunk azzal, hogy ezek a hatások sokkal tartó- sabbak és előreláthatólag évekig hátráltatják a kultúrintézmények fejlődését.”2 A háborúnak a könyvtárra és általában nemzeti kultúránkra gyakorolt végzetes következményeit vázolta fel, az adatok és tények felsorolása és értékelése útján döbbenetes képet rajzolva a helyzetről, az 1917-es összefoglaló is, amelyet Szabó Ervin már nagybetegen, alig öt hónappal a halála előtt, 1918 április végén keltezett. Ez volt utolsó évi jelentése. Az 1914—1918-as évekről készült jelentések vezérmotívuma tehát az volt és maradt mindvégig, hogy a könyvtárnak csaknem minden területen le kellett mondania az előző években kidolgozott programja végigviteléről, mégis hamis képet mutatnánk, ha a következő lapokon csak a negatívumokról szólnánk. Ha közelebbről vizsgáljuk a kérdést csakhamar észre kell vennünk : Szabó Ervin és munkatársai a szakadatlanul rosszabbodó állapotok ellenére sem törődtek bele a tényékbe, heroikus küzdelmet folytattak az 1914-ig elért vívmányok megmentéséért és ennek eredményeként egyes területeken még néhány új eredményt is fel tudtak mutatni. A DOTÁCIÓ MEGSZORÍTÁSA. SZEMÉLYZETI PROBLÉMÁK Felületes pillantás alapján azt mondhatnánk, hogy a könyvtár költségvetését, bár a háborút megelőző évtizedhez képest csigalassúsággal, de 1914 után is növelték. íme az előirányzatok összesített számai az évi jelentések alapján, az összehasonlítás végett 1913-tól: 1913- ban 193 855 korona 1914- ben 278 134 korona Az utolsó „béke-költségvetés”, az 1914-es évi, tehát kereken 50%-os, 93 000 koronás emelkedést jelentett az előző évivel szemben. 1 A Budapesti Városi Nyilvános Könyvtár Értesítője 1915. p. 10. 2 Ua. 1916. p. 1. 154
