Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
3. számmal jelezték a Százados út 10 alatti kislakásos-telepi könyvtárat, melynek berendezése, könyvanyaga már 1913 júniusában együtt állt. Bizonytalan volt a Palotai úti kislakás telepre tervezett gyűjtemény jövője: a helyiség végleges kijelölése körül keletkezett nézeteltérések eredményeként, mint említettük, a program e pontját végül nem sikerült megvalósítani. A budai könyvtár ügye hosszú időre elodázódott. A Kőrössy Albert és az Országos Ismeretterjesztő Társulat összesen 55 000 koronás adományából- építendő könyvtárnál még az aktagyártás elején tartottak. 1913 első felében még nem dőlt el, hogy melyik lesz a közeljövőben negyedikként megnyitható könyvtár. Lehet, hogy egy ideig az állatkerti parkkönyvtárt vették kombinációba, de a végleges megállapodás egyelőre nem született meg. Ekkor, 1913 első felében bukkant fel egy újabb, az eddigi fióképítő programokban még nem szereplő kis gyűjtemény, a hűvösvölgyi diák-lakótelepen létesítendő könyvtár terve. A főváros tanácsa 1913. április 29-én foglalta írásba erről szóló határozatát, a könyvtárt 1913 szeptemberében rendezték be, a következő hónap elején pedig már 4. számú hűvösvölgyi diák-telepi könyvtárelnevezéssel meg is nyitották. A 4. számot tehát végül is egy programon kívül életrehívott fiók nyerte el, a hűvösvölgyi diákkönyvtár, mely azáltal vált nevezetessé a közművelődési hálózat történetében, hogy ellentétben az összes, eddig kombinációba vett fiókokkal, amelyek megnyitását már hónapok óta napirenden tartották, éppen ez a legfrisebb ajándék vált alkalmassá arra, hogy elsőként adják át a használatnak. Az eddigi adatokból is elég világosan látható, mily nagy szerepe volt a Szabó Ervin és munkatársai által kifejtett, éveken át folytatott szívós és céltudatos munka mellett a véletlennek a fiókhálózat megalapítása körül. A hűvösvölgyi diáktelep és könyvtára megteremtése persze, önmagában nem tekinthető a véletlenek összjátéka eredményének. A diáktelep megteremtése a budapesti egyetemek szegénysorsú, az albérleti és élelmiszer uzsora következtében fojtogató nyomorral küzdő hallgatósága sokesztendős harcának egyik eredménye. A harcot a szocialista diákok szervezete, a Galilei-Kör vezette. A Galilei-Kör, a forradalmi és haladó ifjúság szövetsége nemcsak a tanulás anyagi, hanem szellemi előfeltételeinek biztosítását is követelései közé sorolta. A Galilei-Kör rophatok és e tárgyról rendezett ankét útján követelte a diákság megfelelő könyvtárakkal való ellátását.1 A diákmozgalmak kétségtelenül hozzájárultak ahhoz, hogy a főváros vezetőinek figyelme a kérdésre terelődjön. Közelebbről vizsgálva a kérdést, kiderül ugyan, hogy a hűvösvölgyi diáktelep létesítése nem minősíthető egészen önzetlen akciónak, mert itt egyszerű magánvállalkozásról volt szó, ezt már hosszú címe is elárulja. A Fővárosi Tanács 1913. április 29-i határozata ugyanis a következőkép nevezi a diákszállót: „Budapest székesfőváros tanácsának erkölcsi pártfogása és ellenőrzése alatt álló Elűvösvölgyi Diáktelep” — amiből félreérthetetlenül kitűnik, hogy anyagi áldozatokról itt nem volt szó. A határozat ki is mondta, hogy a telepet „minden anyagi befektetés nélkül, a magántőke bevonásával” teremtik meg.2 A főváros első diákszállója ennek ellenére segítséget jelentett, ha nem is volt túlságosan olcsó: a hűvösvölgyi Vadorzó úton álló épületben, mely az egyetemi előadások tartama alatt, szeptember 1-től június 1-ig állt a diákok rendelkezésére, 140 szobát rendeztek be, ezeket havi 30 koronáért adták bérbe, egy szoba három személy befogadására volt alkalmas, ezek tehát fejenként 10 koronáért lakhattak, ami a lakbéruzsora idején igen mérsékelt díj volt. Az épület kereken 400 egyetemi és főiskolai hallgatónak nyújtott otthont, azoknak, akik a lakbért és a külön díjazásért nyújtott ellátást, továbbá, amennyiben nem akartak napi 10—15 kilométert gyalogolni, az 5 koronás villamos-hetijegyet is meg tudták fizetni. (Nyáron havi 50 koronáért a fővárosi alkalmazottak üdültetésére adták ki a szobákat.) A főváros vezetőségének idevonatkozó határozata azt is kimondotta, hogy többek között „Szellemi szórakozásul a székesfőváros által létesített és fenntartott, a tudomány és a művészet minden ágát felölelő, mintegy 2000 kötetet kitevő telepi könyvtár napilapokkal és folyóiratokkal felszerelt olvasószoba szolgál”3 E célra helyiséget, néhány asztalt, székeket, szekrényt is rendelkezésre bocsátottak —, a könyvanyag összeállításával és kezelésével a fővárosi könyvtárt bízták meg. Ezek voltak a fővárosi könyvtár első fiókkönyvtára megnyitásának előzményei. 1 Tömöry Márta: A Galilei Kör története. 58 old. 2 Városi Szemle 1913. p. 797. 3 Uo. 136
