Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
A Könyvtári Bizottság 1912. október 19-i ülésének jegyzőkönyvéből tehát megtudtuk, hogy akkor már, legalábbis körvonalaiban, kezdett kialakulni a közművelődési hálózat alapjainak képe. Első helyen a Palotai úti fővárosi kislakástelepre tervezett fiókot említették. A program e pontjával röviden végezhetünk, ugyanis a szóbanforgó könyvtárt az első világháború kitörése miatt végül nem tudták tető alá hozni. Mégis érdemes itt egy jellemző mozzanatot kiemelni: a Palotai (ma Újpalotai) úti fővárosi kislakásos telep Budapest nagy gyárvidékei, Angyalföld, Újpest és Rákospalota közé volt ékelődve. Az eddigiek alapján nem kétséges, hogy Szabó Ervin javaslatának e részénél a külvárosi munkásság kultúrszükségleteit tartotta szem előtt. Hasonló szempont vezette, amikor a Kőbánya és Zugló gyárvidékei közelében álló Százados úti fővárosi kislakástelepet is kombinációba vette. A könyvtári bizottság 1912. október 19-i jegyzőkönyve szerint a bizottság egyik tagja (Feleki Béla) kijelentette: „A kislakásos telepre a publikum intelligensebb része nem fog elmenni.” Ezúttal az elnöklő Bárczy István vetette ellenébe: „A munkás általában intelligensebb, mint a polgár.” BárCzy polgármester tanult Szabó Ervintől. Szabó Ervin az első teljesebb programban mindössze ennél a két könyvtárnál kért önálló helyiségeket a főváros terhére, és így is a lehető legolcsóbb megoldást javasolta: a város tulajdonában levő kislakásos telepeken adjanak egy-egy szobát a létesítendő új könyvtáraknak. Önálló épület, vagy pavillon emelésére, amelynek előnyeit oly nyomatékosan figyelmébe ajánlotta a Deák Ferenc páholy vezetőségének, a főváros szűkkeblűsége miatt még csak nem is gondolhatott. Nagyon jól tudta, hogy tervét akkor fogadják el, ha a legmesszebbmenően tekintettel van a város állítólagos anyagi érdekeire. Ugyenezen okból ajánlotta fel a harmadikként említett „mintafiók” számára a központnak kiutalt Károlyi utcai iskolaépület egy részét. Ez utóbbi esetben persze, az is szerepet játszott, hogy ekkor még biztosra vették a végleges elhelyezést nyújtó nagy könyvtárpalota felépítését. A tervben szereplő öt fiók közül egyébként csak az utóbbi, a mintafiók került a város belső, túlnyomórészt a módosabb polgárság által lakott negyedébe. A Deák Ferenc páholy alapítványából építendő Almássy téri fiók viszont a kispolgárság elesettebb, a könyvre jobban rászoruló rétegeinek szükségleteit szolgálta. E mellett szomszédságában volt a „Csikágó”-ként csúfolt proletárnegyednek, a VII. kerület Rottenbiller és Thököly út által határolt városrészének. A Budapesti (Budai) Könyvtáregyesület gyűjteménye a Buda belső területét lakó jobbmódú polgárságé volt, de a könyvtári iratok szerint, ha az átvétel sikerült volna, ennek a könyvtárnak is Buda valamelyik külsőbb, a szegényebb rétegek által lakott területén akartak helyiséget bérelni és hogy ez se kerüljön „sokba”-, a Corvin téri Vigadóban levő könyvtár átvételre kerülő és kiüríthető helyiségeit bérbeadással hasznosították volna. A terv kidolgozásánál tehát Szabó Ervin két szempontot igyekezett összeegyeztetni: a proletáriátus és a kispolgárság proletárizálódó tömegeinek kulturális érdekeit és a város vezetőinek a kulturális kiadásokkal szembeni kicsinyes, elutasító álláspontját. A programban szereplő öt könyvtár közül háromnál jutott volna kezdeményező szerep a fővárosnak, építkezésre, vagy helyiség bérlésére egyik esetben sem volt szükség. Többek közt ennek az óvatosságnak köszönhető, hogy a tervet a Könyvtári Bizottság, majd a további illetékes hatóságok is jóváhagyták és a könyvtár, 1912 végén elfogadott 1913-as költségvetési keretében — története során első alkalommal — önálló tétellel szerepeltek a fiókok. Az 1913-as költségvetésből, mely kerek félszázezer koronával volt nagyobb az előző évinél, a következőket jegyezte meg a könyvtári „Értesítő” kommentárja: „Az emelkedés nagy része a fiókkönyvtárakra esik, sőt az e címen kimutatott összeg távolról sem fedezi azok szükségletét. Mivel az összes fiókok központi adminisztrációját a központ fogja végezni, a központ költségvetésének egy részét is a fiókok terhére kell számítani.”1 Az 1913-as költségvetésben még csak három tétellel szerepelt a hálózat: 8300 koronás személyi, 26 000 koronás könyvbeszerzési és a kereken 10 000 koronás rendkívüli kiadásokkal. Az ekkor felállított fiókközpont személyi kiadásai, valamint a fiókokra vonatkozó 1913-as kiadványok költségei még a központ rovataiban rejtőztek. 1913-ban a fiókközpont három személlyel dolgozott és ezeket még a központi gyűjtemény nagy újjászervező munkái alól is mentesítették.2 A fiókközpont vezetésére Madzsar József kapott megbízást: 1913 elejétől 1914 közepéig tehát a kerületi hálózat megalapításának legdöntőbb szakaszában Szabó Ervin mellett Madzsar József végezte 1 A Főv. Könyvtár Értesítője 1913. 98. hasáb. 2 A Főv. Könyvtár Értesítője 1914. p. 10. 9* 131
