Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
De azt is ki kell itt emelnünk, hogy amikor Szabó Ervin a proletáriátus könyvtárakkal való ellátását tartotta elsőrangú feladatának, haladottabb törekvést szolgált, mint az angolszász könyvtárpolitika elindítói és folytatói. Őt nem az a szándék vezette, hogy a művelődés egyszersmind a könyvtárpolitika terén elért vívmányokkal „feloldják” a társadalmi feszültséget, hanem éppen ellenkezőleg: nyíltan hirdette, hogy olyan könyvtárak kellenek, amelyekben megtalálja a neki szükséges könyveket „az ipari munkás, aki gazdasági és politikai érvényesülésért folytatott harcának gerjesztő elemeit és értelmi igazolását keresi a technika, és a természettudomány, de főként a társadalomtudomány és szociálpolitika új eredményeiben.” Vele ellentétben a hivatalos magyar álláspont szószólói viszont még a polgári demokratikus tartalmat is sokallották az angolszász mintában. Ez a kétféle irányzat jutott kifejezésre többek között, egyfelől Szabó Ervin 1910 júniusában megjelent „Emlékirat”-ában, másfelől Gulyás Pálnak az „Emlékirat”-ról készített mérges bírálatában (amelyeket a Magyar Könyvszemle 1910-es évfolyama közölt), valamint a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa 1910. június 30-i ülésének a szocialista-ellenes „munkáskönyvtárak” létesítéséről hozott határozatában is. AZ ELSŐ FIÓKKÖNYVTÁRAK A Szabó Ervin Emlékirat-a alapján 1910. június 20-án tartott nyilvános „Szakértekezlet” a konzervatív körök gáncsoskodása ellenére az újtípusú tömegkönyvtárak létesítését illetően is igen pozitív visszhangot keltett. Erről tanúskodnak azok a tények, dokumentumok, melyekből megtudjuk, hogy 1910 második felétől kezdve a központi könyvtár épületével kapcsolatos tervek kidolgozásával párhuzamosan egy ideig gyorsan és kedvezően alakult a tervezett közművelődési könyvtárhálózat ügye is. AZ ESEMÉNYEK FILMJE (1910—1914) Az 1910 júniusában megjelent Emlékiratnak a közművelődési könyvtárak építésére vonatkozó programjára a fennmaradt dokumentumok szerint a magán-kölcsönkönyvtárak tulajdonosai az elsők főzött figyeltek fel. Legalábbis erre mutat egy alább idézett levél, melyből kiderül, hogy a főváros nagy fióképítő programját egyes magánkölcsönkönyvtárak tulajdonosai úgy értelmezték, hogy az alapjában veszélyezteti vállalkozásaikat. A könyvtár irattárában maradt idevonatkozó akták közül időrendben az első dokumentum: egy levél, amely alig néhány nappal a szabó-ervini Emlékiratot tárgyaló 1910. június 20-i „Szakértekezlet”-et követően keletkezett. A levelet „Mátray Józsefné kerületi elöljáró özvegye”, az akkoriban népszerű „Kultúr-könyvtár” nevű magánvállalkozás tulajdonosa írta alá és benne a főváros vezetőségéhez fordult. Közölte, hogy tudja: „a létesítendő községi kölcsönkönyvtár el fogja az olvasóközönség legnagyobb részét vonni” az ő magán kölcsönzőkönyvtárától, fél, hogy „a befektetett tőkét is elveszti”, ezért egész kölcsönkönyvtárát a fővárosnak ajánlja fel megvételre.1 2 A levél kordokumentumként érdemel említést: jelzi, hogy a magánkölcsönkönyvtárak tulajdonosai között riadalmat idézett elő a nyilvános községi könyvtárhálózat terve. (Egyébként a Mátray Józsefné tőkéjével működő és Diner Dénes József vezetése alatt álló Kultúr-könyvtár anyagát utóbb tényleg megvették a fővárosi könyvtár fiókjai számára). Ugyancsak gyors és erős visszhangot váltott ki az Emlékirat, szorosabban annak az a része, amely a főváros területén már működő egyesületi és egyéb könyvtárak kooperációját indítványozta. Az Emlékiratot megtárgyaló Szakértekezlet nyomán sok esztendőn át húzódó tárgyalások indultak meg a fővárosi könyvtár és a legnagyobb fővárosi egyesületi könyvtár, a Budapesti (Budai) Könyvtár Egyesület vezetősége között, (az utóbbi kezdeményezésére) arról, hogy a budai egyesület könyvtárát a fővárosi könyvtár leendő hálózatába olvasszák bele. Ezzel párhuzamosan még több intézmény, testület és egyesület mutatott készséget arra, hogy gyűjteményét a fővárosi könyvtár égisze alatti kooperációs munkához rendelkezésre bocsássa. A sok tárgyalás nem járt eredménnyel; csupán egyetlen gyűjteménnyel sikerült átmeneti kooperációt létesíteni; a Fővárosi Pedagógiai Könyvtárral. Új típusú könyvtárak teremtése szempontjából mégsem teltek haszontalanul az Emlékirat megjelenését követő hónapok: a fővárosi könyvtár vezetősége ekkor kapott megbízást egyelőre a jövendő fiók1 A Főv. Könyvtár Értesítője 1907. p. 1. 2 Irattár. Kultúrpalota. 1910—1914. 123
