Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
A könyvkötők minden egyes könyvet — ha vastagsága engedte, gerincén, más esetben a címlap bal felső sarkán — a raktári helyszám feltűnő nyomásával tettek könynyen elérhetővé. A főváros címerének aranyozott nyomásával ugyancsak a fedéllapon tűntették fel a tulajdonjogot, emellett az egyes könyvek 17. lapján perforáló géppel („tűszúrások” formájában) jelezték, hogy a fővárosi könyvtár könyvéről van szó. A könyvek fedőlapjának belső oldalába a könyvkártyák tartására szolgáló tasakokat, emellett egy nyelv formájú nyomtatott lapot ragasztottak, amelynek rovataiba a kölcsönzéskor az olvasó emlékezte- tésére a lejárati dátumot pecsételhették be. Az átdolgozás eredményeként alakultak ki a külön katalógusokkal is felszerelt, külön elhelyezett, a decimális rendben felállított különgyűjtemények. „B” jelzetet kapott a legnagyobb különgyűjtemény, a Budapest történetére vonatkozó állomány, amelynek részét alkotta a budapesti vonatkozású újságszelvények gyűjteménye. Egykorú sajtóközlés szerint a fővárosi könyvtár vezette be elsőként a hazai intézmények között a meghatározott témájú sajtócikkek, ez esetben a napi- és hetilapok fővárosi vonatkozású közleményeinek újságkivágások formájában való gyűjtését és szakszerű, hozzáférhető tárolását.1 Ennek alakulásáról a Könyvtári Értesítő 1913-as évfolyama is hírt adott.2 3 Az újságszelvény gyűjtemény alapját a Fővárosi Levéltártól átvett budapesti vonatkozású újságszelvények adták. A levéltárban haszontalanul kallódó újságszelvények átadását ugyancsak Szabó Ervin indítványára rendelte el a főváros vezetősége, más utalásokban arról is szó esett. A könyvtár 1913 elejétől az akkor már működő „Figyelő” szolgálattól kapta meg rendszeresen (előfizetőként) az őt érdeklő újságkivágásokat. A másik jelentős és kifejezetten a könyvtár „profil”-jába tartozó különgyűjtemény a röpiratokból állt össze. Ez három részre tagoldódott: az egyik „Ball” jelzéssel a Ballagí Géza hagyatékból való magyar röpirat- kolligátumokat tartalmazta, a másik „R” jelzéssel azokat, amelyeket Ballagi nem köttetett, továbbá az újabb magyar röpiratszerzeményeket, a harmadiknak „P” jelzetet adtak (a nemzetközi megjelölésként alkalmazott „pamflet” rövidítése) és ebben a külföldi politikai röpiratok voltak. Önálló gyűjteményt állítottak fel a legértékesebb, a régi, a ritka, vagy igen díszes kiállítású, tehát drága könyvekből; jelzetül a decimális rendszer megfelelő számát választották: „09”-es gyűjtemény. A társadalomtörténeti, erkölcstörténeti szempontból érdekes, de erotikus tartalmú műveket „E” (erotica) jelzéssel látták el. A „09” és az „E” gyűjtemény használatát külön engedélyhez kötötték a visszaélések megelőzése céljából. Az erotikus tartalmú könyveket a serdületlen ifjúságnak egyáltalában nem adták ki. „Sz” jelzést kapott a Szüry Dénes-féle hagyaték, amelynek a magyar szépirodalom 1767—1867 közti „editio princeps”-eiből, első kiadásaiból álló anyagát az 1911-es vétel óta folyamatosan kiegészítették a legújabb időkig terjedően. Az 1911-ben átvett Zichy Jenő féle hagyatékból és az 1914-ben nyert Vámbéry Ármin féle gyűjteményből — mindkettőnek zömét az ázsiai vonatkozású irodalom tette ki — létrehozták „A” jelzettel az „Ázsiai”, vagy más néven „Keleti” Gyűjteményt. Ázsiát, a Keletet azonban tágan értelmezték: a Balkánt és Afrikát is beleértették. A könyvtár feldolgozó munkája szempontjából kimagasló értékű részleg lett a könyvészeti gyűjtemény, amelynek jelzete ugyancsak a megfelelő decimális főszám, a „01” lett. A tízes évek elején végrehajtott nagy vásárlások során a „01” gyűjteményben (melynek egy részét a katalogizáló kézikönyvtáraként állították fel) már egy-két évszázadra visszamenően ott sorakoztak a német, a francia, az angol, az amerikai könyvtermést tartalmazó nagy bibliográfiai sorozatok, nemzeti bibliográfiák, álnév szótárak, speciális bibliográfiák, de nem feledkeztek meg olyan kisebb nemzetek könyvtermését felölelő kiadványok beszerzéséről sem, mint a szerb, horvát, cseh, bulgár, román stb. népek irodalmának könyvészete. „02”-vel jelezték a könyvtártani irodalmat, ugyancsak a decimális rendszer megfelelő szakjelzetét alkalmazva. Feltűnő „K” jelzéssel látták el az olvasó- és folyóiratteremnek a Károlyi utcai épületben sokszorosan megnövelt kézikönyvtárát. AZ OLVASÓK Az intézményben folyó összes erőfeszítések végső célja: az olvasószolgálat jobbá tétele volt. Nézzük meg közelebbről, miként állt a központi könyvtár nyilvános szolgálatának problémája 1910-től 1914 közepéig, az első világháború kitöréséig. 1 Pesti Tükör 1913. ápr. 25. 2 A Főv. Könyvtári Értesítője 1913. 98. hasáb. 3 Az Üjság 1913. márc. 21. 112
