Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Nyilvános könyvtárhálózat alapítása (1910-1914)
1910-től a korábbi sorozatok folytatása mellett egy a Közleményeknél szerényebb igényű tudománynépszerűsítő bibliográfiai típussal is kísérleteztek. Ez a kísérlet bevált. Évtizedekre szólóan vetette meg alapját a könyvtár ennek az új sorozatnak, amikor 1910 februárjában az „Aktuális kérdések irodalma” című röplapbibliográfia első számát kiadta. Az új sorozat létrejöttének előzményeiről így adott számot Szabó Ervin (1910 áprilisában): „Azt tapasztaltuk, hogy eddigi kiadványaink lényegesen hozzájárultak ugyan a könyvtár használatának minőségi javításához, de egy szükségletről nem gondoskodnak, arról, hogy egy-egy, a közvéleményt mélyebben megmozgató kérdés irodalmáról akkor tájékoztassák a közönséget, amikor a kérdés éppen aktuális.”1 A könyvtár akkor még mindig szerény költségvetése mellett az ilyen kezdeményezések sem mentek egyszerűen, de megtalálták a megfelelő, azaz a legolcsóbb megoldást: a jegyzékeket a hetenként kétszer megjelenő Fővárosi Közlöny szerkesztőségének ajánlották fel azzal a kikötéssel, hogy belőlük röplap formájú különlenyomatokat kap a könyvtár. Ennek eredményeként jelent meg a Fővárosi Közlöny 1910. február 14-i számában ugyanakkor önáló formában is az „Aktuális kérdések irodalma” 1. szám „A drágaság” címen. A sorozat kelendőségét kívánták növelni azzal, hogy az összesen 4 „nyelv”-oldalra terjedő és 56 címet tartalmazó röplap fejléce alá szellemes karikatúrát helyeztek. A rajzon az egymás mellett álló „osztrák sógor”, aki a közös vámterületet jelképezte, a szatócsra, a szatócs a tőkésre, a tőkés a munkásra, a munkás a gazdára, a gazda a bankárra, a kör végén álló bankár az „osztrák sógor”-ra mutat, válaszolva a fejük felett álló kérdésre: „Ki az oka a drágaságnak?” A kissé odébb álló nyiszlett „Fogyasztó” tanácstalanul szemléli a kör játékot és a résztvevők mögött tornyosuló árutömeget, amelyhez nem képes hozzájutni. Maga a címjegyzék, amelyet német és francia felirattal is elláttak, a néhánysoros bevezetés szerint a vonatkozó irodalomnak „csak kis részét” tartalmazta, a drágaság okait keresőknek nyújtott irodalmi útmutató volt, nagyrészt külföldi (német, francia, angol) forrásokkal négy fejezetben (Elmélet., Élelmiszer- árak., Drágaság Magyarországon., Drágaság külföldön.). A címekhez a könyvek raktári számait is mellékelték. A korabeli sajtó az 1914 végéig már 33. számát megért sorozat további darabjainak aktualitásához is kulcsot jelent. íme néhány példa: 1911 júniusában a „Kétéves katonai szolgálat” címen jelentetett meg négyoldalas röplapbibliográfiát a könyvtár. Az előzmény: 1911. május 23-án Hazai Samu honvédelmi miniszter a parlament elé terjesztette a Khuen-kormány új véderőtörvény-javaslatát, amely az újonclétszám nagymérvű felemelését és az ország lakosságának hatalmas hadikiadásokkal való megterhelését írta elő. A törvény- javaslat óriási felzúdulást váltott ki (a parlamenten belül megindult az obstrukció az utcán nagyarányú munkástüntetések zajlottak le, az ellenzéki sajtó is naponta foglalkozott a véderőtörvénnyel.) Az érdeklődés igen nagy volt. Ez állt a könyvtári kiadvány hátterében. 1912 őszén kirobbant a kis balkáni államok és a török birodalom közötti Balkánháború, a fővárosi könyvtár nyomban megjelentette röplapját „A Balkán kérdés” irodalmáról. 1912 decemberében a reakciós Éukács—Tisza-féle választójogi reformtervezet kavarta fel a hullámokat, és ez akkora felháborodást váltott ki a munkásság körében, hogy a szociáldemokrata párt december végi rendkívüli kongresszusán 1913 tavaszára általános politikai tömegsztrájk szervezését helyezte kilátásba. A december végén szövegezett párthatározaton úgyszólván még meg sem száradt a tinta, amikor 1913 januárjában napvilágot látott az „Aktuális kérdések irodalma” újabb (28). száma „A politikai tömegsztrájk” címen. Az ezúttal leplezetlenül politikai célt szolgáló bibliográfia élén rövid útmutatás állott: „A Neue Zeit cikkei többnyire elfogadják, a Sozialistische Monatsheftèi többnyire ellenzik a tömegsztrájkot...” A címanyag a revizionista szerzők mellett Bebeltől négy, Rosa Luxemburgtól öt címet hozott és a Szabó Ervinnel elvbaráti kapcsolatokat tartó forradalmi szindikalista Henri La- gardelle szerkesztésében megjelent gyűjteményes munkát (La grève générale, 1905) is ajánlotta, mindezek helyeselték az általános politikai sztrájknak, mint a forradalmi munkásosztály egyik leghatásosabb fegyverének alkalmazását. A sorozat egyes részei még az előbbieknél is közvetlenebbül kapcsolódtak időszerű eseményekhez: 1912. január—március között a Budapesti Népművelő Társaság szociálpolitikai tanfolyamot tartott. A könyvtár a tanfolyam előadásaihoz 12 bibliográfiát adott ki. Az Országos Jogászgyűlés 1911 szeptemberében folyó tanácskozásai alatt a résztvevők figyelmét három röplapbibliográfiával irányították a könyvtárban meglevő jogi-államtudományi anyagra. 1913 májusában a Kiadók Nemzetközi Szövetsége rendezte meg Budapesten Kongresszusát, a könyvtár ezzel az ajánlással: „Aux membres du Congrès. La Bibliothèque Municipale de Budapest” [A kongresszus tagjainak —a Budapesti Városi Könyvtár] és„L’es1 A Főv. Könyvtár Értesítője 1911. p. 117. 103
