Dr. Remete László: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár története (Budapest, 1966)
Előtörténet
BUDAPEST LEGRÉGIBB VÁROSI KÖNYVTÁRAIRÓL (XV —XIX. SZÁZAD) A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos központjának állományában tömegesen találunk Budapest egyesítése (1873) előtt kiadott nyomtatványokat és igen nagy számban, ezrével akadnak közöttük olyan munkák, amelyek a bennük látható jelzések, pecsétek tanúsága szerint a régi Pest, vagy Buda birtokában voltak. E jelzések alapján, valamint levéltári és egyéb források segítségével biztosan állíthatjuk, hogy a magyar fővárosnak, akárcsak más nagymúltú helységeknek, már több emberöltővel ezelőtt is voltak könyvtárai. Arra a kérdésre azonban, hogy mikor keletkeztek az első városi gyűjtemények, még megközelítő pontossággal sem adhatunk választ. Nincs kizárva, hogy már a középkori Pest-Budán is alakulóban voltak városi könyvtárak, ezt a feltevést azonban csak alig néhány adattal, inkább következtetésekkel, főként pedig analógiákkal támaszthatjuk alá. Ismeretes, hogy a középkor-végi Budapestnek rendkívül magas könyvkultúrája volt. Mátyás Corvinakönyvtára nemcsak a hazai, hanem az egyetemes kultúrhistória szempontjából is nevezetes gyűjtemény, Budán sok fejlett európai várost megelőzve állította fel Hess András a XV. század hetvenes éveiben nyomdáját, a század végén és a XVI. század elején másolók, könyvfestők és librariusok (könyvkereskedők) működtek itt. A Corvina-könyvtár mellett a királyi kancellária gyűjteményéről, kolostorok könyvanyagairól maradtak fenn adatok. Pest és Buda városi tanácsának középkori könyvtárairól viszont nem találunk utalásokat, ez azonban nem zárja ki, hogy voltak ilyenek. Az utóbbi feltételezés mellett szól, hogy tudunk róla: a városi magisztrátus tagjai kezüket a Bibliára téve esküdtek fel—, valószínű, hogy az e célra használt Biblia városi tulajdon volt. Közvetett bizonyítékként szolgálnak a középkor végi okiratok a város polgárai által a törökök elől kimentett Budai Jogkönyv és más dokumentumok, amelyeknek viszonylag választékos stílusa, szerkezete a szerzők, a városi jegyző, bíró, „ügyvéd” képzettségéről tanúskodik. A városi hivatalnokok kétségkívül könyveket (kódexeket) használtak munkájukhoz és nincs kizárva, hogy a szükséges forrásokat a város költségén szerezték be. A régi városi könyvtárak összetételét „leginkább az igazgatás és jogszolgáltatás szükségletei határozták meg ”, írta a középkori városi könyvtárak történetének egyik kutatója, Karl Christ.1 Theodor Gottlieb „Über mittelalterliche Bibliotheken” (1890) című munkájában (72. old.) említette meg egykorú forrásra hivatkozva, hogy Hamburg városának tanácsa, Heinrich Bucland városbíró számára 1338—1345 között Avignonból, a korabeli könyvkereskedelem egyik híres központjából hozatott jogi szakkönyveket (kódexeket) és Braunschweig városa ugyanígy járt el, hogy az 1414-ben a konstanzi zsinatra induló jegyzőjét megfelelő művekkel látta el. Hamburg vezetői a városi „fizikus” (mérnök) részére vásároltattak könyveket. A tanács, a bíró, a mérnök, a városi orvos szükségleteinek megfelelően beszerzett könyvekből álltak össze az első, egyelőre még kifejezetten gyakorlati célokat szolgáló, hivatali jellegű városi könyvtárak a XIV—XVI. századi Európában, Hamburgban, Nürnbergben, Baselben, Lyonban és másutt. Részint hasonló, részint teológiai művekből tevődtek össze az első olyan magyarországi városi könyvtárak is, amelyekről több-kevesebb kézzelfogható adattal rendelkezünk. Ilyen volt Bártfa szabad királyi város könyvtára a XV. század végén — a XVI. század elején, amelynek az 1510-es évek végén renaissance stílusban készült és máig fennmaradt könyvszekrénye és több egykorú könyve középkor-végi kultúránk nevezetes emléke lett. (A bártfai városi könyvtárral legbővebben Miskovszky Viktornak a múlt század nyolcvanas éveiben megjelent monográfiái tudósítanak). Hasonlóan értékes forrást képvisel az első hazai városi könyvtárakra vonatkozóan Kőszeg városi könyvtárának 1614-ben készített lajstroma, amelynek szövegét a Magyar Könyvszemle 1894-es évfolyamában Thaly Kálmán publikálta. Egyes középkor-végi, Pest-Budánál kisebb magyar városok egyidős könyvtárairól tehát megbízható adatok, sőt tárgyi emlékek is maradtak, akárcsak a magyar fővárosnál ugyancsak kisebb jelentőségű német, francia vagy svájci városokéról. 1 Idézi: F. Milkau—G. Leyh: Handbuch der Bibliothekswissenschaft, 1940. 3. köt. p. 284. 7
