Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A városi könyvtár új modelljének kialakítása az előzmények és az 1910-es év eseményei
A városi könyvtár új modelljének kialakítása 95 szocialista) értékrendet közvetítő kultúra nyújtása. Ezeknek az alapkérdéseknek a megvitatására hirdették meg 1906 decemberében a kongresszust. 1907 őszén a megelőző országos események a tervezett vitáknak új hangsúlyt adtak. 1906-ban a munkástanfolyamok önálló intézményeként létrejött Társadalomtudományok Szabad Iskolájának igazgatója Jászi Oszkár lett, aki a tanfolyamok célját - többek között - „a megrendült vallási erkölcs helyébe új morál kialakításában" jelölte meg. Apponyi Albert vallás- és közoktatási miniszter mintegy válaszként felszólította az Országos Közoktatási Tanácsot: dolgozzon ki tervezetet a felnőttművelés központi koordinálására, mivel - a választójogi küzdelmek idején - „csak a közérdek ártalmával tűrhető az az állapot, hogy az összes polgári népességből csak 51,4% tud írni és olvasni, majdnem fele nem rendelkezik tehát az általánosabb, körültekintő tájékozódás legelemibb eszközeivel és végképp egyes merészebb, de kevésbé önzetlen vállalkozó személy közvetlen hatásának van kitéve."32 A lépések a polgári radikális és a szociáldemokrata művelődéspolitikai törekvések adminisztratív visszaszorítására irányultak, s ennek keretében Apponyi kormányellenőrzés alá akarta vonni a Társadalomtudományi Társaság egyik fontos szócsövét, a Szabadtanítást. A tervezett intézkedések megvitatására a Szabadtanítás már korábban összehívott kongresszusára fölvonultak egyrészt a konzervatív kultúrpolitika, másrészt a radikális gondolkodás legmarkánsabb képviselői. A liberális alapokon állók stratégiáját a kongresszus nyitó ülésén Pikier Gyula egyetemi tanár nagyívű előadása fogalmazta meg: „A szabad oktatás körébe csak a tárgyilagos és valóban tudományosan leszűrődött ismeretek valók, semmiféle felekezeti, politikai, társadalmi vagy tudományos egyoldalúságnak ott nincsen helye."33 Pikier ezzel a formulával - mint előadásában ki is fejtette - a valláserkölcsi és hazafias elemeket kívánta kizárni a szabadtanítás köréből. A könyvtári szakosztály első előadójaként Ferenczi Zoltán a népkönyvtárak szervezeti kérdéseit tárgyalta, elhatárolódva az ideológiai problémáktól. (A főváros könyvtárügye szempontjából fontos bejelentése volt, hogy az Országos Tanács felhívást készül intézni a nagyobb városokhoz közkönyvtár létesítése ügyében.34) Szabó Ervin Általános irányelvek a népkönyvtárak könyveinek megválogatására címen tartott előadása és az e címmel megjelentett, előre elkészített tézisei (az ún. szillabus)35 a könyvtár ideológiai kérdéseire összpontosítottak: a népkönyvtár társadalmi céljára s az ebből fakadó állományépítési elvekre. Szabó voltaképpen a Pikier Gyula nyitó előadásában is kifejtett liberális művelődéspolitikai stratégiát fordította le a könyvtárügy nyelvére. A paternalista, manipuláló könyvtárral szemben a következetesen liberális könyvtár képét vázolta fel, melynek célja az ismeretek felkínálása és nem a nevelés, olyan könyvtárképet, melyben kizárólag a tudományosság és az esztétikai színvonal jelentik az értékmérőt. Ezzel kizárta a hagyományos népkönyvtár jellegzetes nevelői szerepét: „Nem tartozhat a népkönyvtár feladatai közé, hogy a 'hazafiságot', 'vallást', a 'nemzeti eszmét' stb. védelmezze, terjessze."
