Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A városi könyvtár új modelljének kialakítása az előzmények és az 1910-es év eseményei
92 A főváros könyvtárának története 1945-ig Naptárában közölt írásában a munkáskönyvtárak ügyét taglalta, e cikkek alapján úgy tűnik, ekkor még a munkáskönyvtárak-népkönyvtárak merev ellentétpárjában gondolkodott, az osztályharc polarizációjának megfelelően.24 Szabó Ervin politikai pályájának 1903-04-ben kezdődő új szakaszát, mikor „a főpropagandista szerepkörétől eljutott a főteoretikuséba",25 életrajzírói mint a táguló világkép, a fokozatos gazdagodás periódusát jellemzik, melyben a közvetlen politikai küzdőtérről egyre inkább kiszorulva figyelme mindinkább a társadalom nem politikai, kulturális szférája felé fordult. Erre az időszakra esik a fegyverbarátság keresése a polgári radikalizmus magyarországi képviselőivel: a Huszadik Század szerkesztője lesz, a Társadalomtudományi Társaság alelnöke, baráti kapcsolat fűzi Jászi Oszkárhoz. Jászi szenvedélyesen igyekezett meggyőzni barátját arról, hogy a célravezető művelődéspolitika nem épülhet a „munkáskultúra kontra mindenki más" merev polarizációjára. Különösen az 1905-ös párizsi tartózkodása nyomán (mikor szorgalmas látogatója és tanulmányozója volt az ottani „ szabadtanítás" -nak, a „népi egyetemek "-nek) érvelt Szabó Ervinhez írt - esszé mélységű - leveleiben a nyitottabb művelődéspolitika vállalása, az „intellektuel-szocializmus" elvének elfogadása mellett.26 1907 elején rendkívül kiéleződött a harc a magyarországi szabadtanítás intézménye (s a mögötte felsorakozó radikális értelmiség) és Apponyi Albert között. A művelődés- politikai elveit immár tágabb alapokra helyező Szabó Ervin nem maradhatott külső szemlélő: szereplést vállalt - mint könyvtáros - a rendkívül kiélezettnek ígérkező, őszre tervezett szabadtanítási konresszuson. Ehhez következetesen végig kellett gondolnia nem csak általában a művelődéspolitikai, hanem konkrét a közművelődési könyvtárpolitikai elveit is. Októberig ki kellett dolgoznia azt a nyilvános könyvtári modellt, melyet a hagyományossal szembeállítva a szakma és az ország egész nyilvánossága előtt meghirdethetett. Szabó Ervin e ponton lépett be aktívan a szélesebb körű könyvtárpolitikai életbe. A PUBLIC LIBRARY SZABÓ ErVIN-I KONCEPCIÓJÁNAK KIDOLGOZÁSA A KONCEPCIÓ VITÁJA „A nagyobb tudás egyenlősítése nélkül nincs átmenet egy jobb társadalomba." 1907-ben Szabó Ervin törekvése arra irányult, hogy a „nagyobb tudás egyenlősítését" szolgáló közkönyvtár megvalósításának útját egy olyan modellben ragadja meg,- mely elfogadható a polgári radikalizmus szemszögéből is, megfelel az általuk képviselt liberális elveknek;- beilleszthető a Bárczy István és köre által ekkor kezdeményezett szociálpolitikai programba;- de egyúttal alkalmas a hazai konzervatív erők elleni kulturális harc eszközének is,
