Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Az újjászervezéstől a társadalomtudományi könyvtárig a fővárosi könyvtár indulása (1903-1909)
Az újjászervezéstől a társadalomtudományi könyvtárig 75 A könyvtárat három nagy társadalmi csoport jelenlétével jellemezhetjük:- A tanulók: felsőoktatási hallgatók és középiskolai szinten tanulók 16 év fölött, (összesen 1712 könyvtárhasználó, az összes használó 34%-a),- a szellemi foglalkozásúak különböző csoportjai (1674 fő, 33%),-a főváros tisztviselői (856 fő, 17%). Szembetűnő, hogy ez a könyvtár is követte elődei sorsát: megnyitása után néhány évvel ellepték a tanulók, a legnépesebb csoportot alkotva. A három jelzett nagy olvasói csoport aránya évről-évre azonos irányban változott: a tanulók és a szellemi foglalkozásúak tábora évről-évre jelentősen növekedett, a fővárosi tisztviselők létszáma viszont már 1906-ban elérte a várható teljességet, megállapodott, s attól kezdve stabilan maradt, minden arra irányuló kezdeményezés ellenére sem növekedett. A szellemi foglalkozásúak táborának közelebbi megoszlása: Tisztviselő, hivatalnok (városi is) 1230 fő 44% Ügyvéd, ügyvédjelölt 765 fő 27% író, hírlapíró 383 fő 4% Pedagógus 252 fő 9% Mérnök, építész 98 fő 4% Orvos, gyógyszerész 54 fő 2% Az arányokat akkor tudjuk értelmezni, ha összehasonlítjuk Budapest szellemi foglalkozású lakosságának arányaival.65 Ezek szerint a Fővárosi Könyvtárban budapesti arányukhoz képest igen nagy számban voltak jelen az ügyvédek (a budapesti arányuknak csaknem kétszeresét tették ki) és még inkább az „írók, hírlapírók" (akik a budapesti arányuk háromszorosát képviselték a könyvtárban).66 (Természetes, hogy a fővárosi tisztviselők is nagy arányban szerepeltek, hiszen az ő hivatalukban működő, az ő kiszolgálásukra rendeltetett könyvtárról volt szó.) Velük szemben budapesti arányuknál jóval szerényebb létszámban fordultak meg a Fővárosi Könyvtárban a (nem fővárosi) tisztviselők és a pedagógusok. (És az orvosok is, de ez a könyvtár jellegéből természetesen következett.) Összességében úgy látszik, hogy a szabadfoglalkozásúak (írók, ügyvédek) és az „új" értelmiségiek (a jogi pályán végzett a legtöbb első generációs értelmiségi) igényeit tudta az új intézmény jól kielégíteni (illetve nekik voltak ilyen jellegű igényeik). Velük szemben a „régi" értelmiség, az állami tisztviselők és a pedagógusok szerényebb mértékben látogatták a könyvtárat. Tudományos szakkönyvtárról lévén szó, feltűnő a munkásolvasók (225 fő) magas számú jelenléte. A századforduló táján még erőteljesen jelen volt az iparosodó társadalmak egy sajátos olvasótípusa: a magát művelni kívánó, puritán eszmeiségű, autodidakta munkásolvasó.67 A „szervezett munkás" eszményéhez ezekben az évtizedekben
