Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Az újjászervezéstől a társadalomtudományi könyvtárig a fővárosi könyvtár indulása (1903-1909)
60 A főváros könyvtárának története 1945-ig 3. Közigazgatási könyvtár. Ilyen például Berlinben és Párizsban létezik, mely könyvtárak azonban a tisztviselőkön és bizottsági tagokon kívül csak polgármesteri engedéllyel hozzáférhetők, a nagyközönségnek nem."8 Toldy László a nagy általános könyvtár és a népkönyvtár eszméjét kívánta „összeve- gyíteni". Olyan könyvtár ideálképe lebegett előtte, mely egyfelől az összes tudományágak gyűjteménye, másfelől az olvasók legszélesebb tábora veszi igénybe, az értelmiség különféle csoportjaitól az iparosokig. A két ideát azonban Toldy nem volt képes szervesen egyesíteni: könyvtárképe egyrészt a hagyományos tudományos könyvtárakat tükrözte, másrészt ugyanezzel a könyvtárral népművelői feladatokat kívánt vállalni. Toldy, bár közel járt hozzá, nem jutott el a public library eszméjéhez, melynek sikerült feloldania ezt az ellentmondást. Toldy könyvtári kudarcainak végső oka: bár szándékaiban előbb járt kortársainál, még nem tudott a public library eszméjéhez kapcsolódni. Erre sem ő nem volt felkészülve, sem az a szakmai-hivatali kör, mely a Fővárosi Könyvtár sorsát befolyásolta, meghatározta. Az átszervezés első lépései A Toldy vezette Fővárosi Könyvtár 1903 februárjában kölcsönzött utoljára, márciusban megkezdődött az épület átalakítása és az állomány átadása. Az újjászervezett könyvtár a Fővárosi Könyvtár régi helyiségeit örökölte a központi városháza Károly körúti oldalának első emeletén, néhány szobával bővítve és az új könyvtári koncepciónak megfelelően átalakítva. Mivel lemondtak a nagyobb közönségforgalomról, viszont lényegesen nagyobb állománnyal és több munkaerővel számoltak, ezért a közvetlenül az utcára vezető lépcsőt lezárták, a korábban mintegy 50 ülőhelyes olvasóteremnek szolgáló helyiséget (a volt tiszti tánctermet) középen is beállványozva raktárrá alakították át, helyette egy kisebb, 16 férőhelyes olvasószobát rendeztek be, és a két kilátásba helyezett könyvtáros számára is kialakítottak egy dolgozószobát. A két könyvtár állományának egyesítése több fázisban zajlott le. A könyvek átadása- átvétele a helyrajzi leltárkönyv, a „felállítási lajstrom" szerint történt március folyamán. A jegyzőkönyv szerint összesen 13 481 művet, 21 829 kötetet vettek át, beleértve a kikölcsönzött, az olvasóknál levő műveket is (183 mű, 257 kötet.)9 Az állományegyesítés második fázisában „1903. év folyamán különválasztattak mindazon művek, melyekről közelebbi vizsgálat nélkül meg lehetett állapítani, hogy az új könyvtári szabályzat értelmében kiselejtezendők, vagy pedig használhatatlan másodpéldányok.10" Az anyag többszöri átvizsgálása után „a régi fővárosi könyvtárból véglegesen be lett kebelezve 5 147 mű", vagyis az átvett állomány nem egészen 40%-a. Mik lettek „véglegesen bekebelezve" és mik kiselejtezve? A Budapestensia Toldy katalógus szerinti kimutatása 1607 művet tett ki, az átvételi
