Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Az újjászervezéstől a társadalomtudományi könyvtárig a fővárosi könyvtár indulása (1903-1909)
56 A főváros könyvtárának története 1945-ig 1899. május 26-án közgyűlés foglalkozott a könyvtár ügyével (egybekapcsolva a múzeummal), s bár határozat is született, ekkor lényegében csak egy önálló, megújult könyvtár elvi igénye fogalmazódott meg („A közgyűlés egy fővárosi múzeumnak és könyvtárnak létesítését és berendezését elvben elhatározza..."), a problémák végiggondolását szakértői bizottságra bízták. Az 1899-ben kezdődő és több mint három évig elhúzódó latolgatás és vitatkozás - mint várható volt - az elvi kérdésektől távolodva mind inkább a személyek közötti, gyakran személyeskedő harccá vált, sőt a városházán belüli érdekcsoportok küzdelmévé. Minthogy már a kezdet kezdetén nyilvánvalóvá lett, hogy a főváros vezetői ragaszkodnak a „közigazgatási szakkönyvtár" elvhez, a vita gyakorlatilag akörül forgott, hogy a két könyvtár közül melyik tud jobban megfelelni ennek az elvárásnak, és egyre inkább taktikai jellegűvé vált, a városi könyvtári funkciók tisztázásához egyre kevésbé járult hozzá. Ezért a továbbiakban a két könyvtár közötti küzdelem részletezésétől eltekintve csak a főbb események számbavételére szorítkozunk, azokra az eseményekre, melyek elvezettek a könyvtár sorsát eldöntő 1903 évi végkifejlethez, a közgyűlési döntéshez.2 A vita állomásai Miután a városi tanács ismét napirendre tűzte a városi könyvtár kérdését (1899. május 12.), megerősítették Toldy megbízatását, de a kérdések tárgyalására múzeumi és könyvtári bizottság létrehozását rendelték el (május 26.). 1900. március 2-án Toldy László könyvtári szabályzattervezetet nyújtott be. A terv formálisan elfogadta a könyvtár szakkönyvtári jellegét, de hangsúlyozta annak nyilvánosságát: minden 16 éven felüli személy használhatja. A beadványban Toldy azt is javasolta, hogy a statisztikai hivatal könyvtárának szakigazgatási jellegű könyveit olvasszák be a Fővárosi Könyvtár állományába. (Ezzel darázsfészekbe nyúlt: ez a javaslat vált a következő viták neuralgikus pontjává.) A múzeumi és könyvtári bizottság, majd az abból kiváló könyvtári bizottság folytatta tanácskozását. Új fordulatot jelentett Kőrösy József váratlan javaslata (október 17.): ne az ő állományát olvasszák be a Fővárosi Könyvtárba, hanem ellenkezőleg: annak állományából egészítsék ki a statisztikai hivatal könyvtárát, mely így vállalná a városi könyvtári feladatokat is. A könyvtári albizottság hosszas fontolgatás után hajlott Kőrösy javaslatának elfogadására. Végül is 1902. február 9-én salamoni döntést hozott: a két könyvtárat egyesíteni kell és egy új könyvtárat létrehozni. Most a részletek kidolgozásba kezdtek, mert az eddig elkészült tervezetek nem feleltek meg az új koncepciónak. 1902 szeptemberében a közoktatási osztály vezetőjévé kinevezett Bárczy István vette kezébe az elhúzódó ügyet, és ez radikális fordulatot jelentett. Új tervet terjesztett a könyvtári albizottság elé, amely alapjaiban Kőrösy variánsát fogadta el. Ezek szerint a Fővá-
