Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Könyvtáralapító kezdeményezések a kiegyezés és a városegyesítés után
Könyvtáralapító kezdeményezések a kiegyezés és városegyesítés után 37 likációit. Kőrösy külföldi munkakapcsolatainak következtében (a Nemzetközi Statisztikai Kongresszus megbízásából a világ nagy városainak népmozgalmát vizsgálta), jelentős mennyiségű külföldi könyvajándékhoz is jutott. - A legbőkezűbb ajándékozó maga Kőrösy volt: 20 év alatt a személyesen neki küldött könyvek közül 2650 kötetet adott át a könyvtárnak. A mellette megjelenő egyéni mecénások növekvő száma a könyvtár társadalmi elismertségét tükrözte. Mindezek a források együttesen - a változatlanul szerény összegű költségvetési keret ellenére - egyre gyorsuló mértékben növelték a könyvtár állományát. A szinte semmiről startoló intézmény könyvállományának növekedése tíz évenként: 1884 8 209 kötet 1894 14 790 kötet 1903 jún. 31. 925 kötet Az állomány áttekintését a használók számára a szabad-raktár rendszer könnyítette meg. A könyveket szakrendi csoportosításban helyezték el, két nagy egységben. Az első egység 16 tudományszakra oszlott, a másikban földrajzi csoportosítást alkalmaztak, azon belül elkülönítve az adott országról, illetve annak városairól szóló műveket. Ez a rend megfelelt az első katalógus felépítésének is, 1900-tól azonban új szakrendszert dolgoztak ki. Az új szakrend 16 főosztályból állt (ezeket római számmal jelölték), s a főosztályokat - amennyire a szakterület gazdagsága megkívánta - újabb osztályokra bontották (arab számokkal jelölve). így az egész állomány mintegy 60 csoportra oszlott. Például: VII. Nemzetgazdaság 1. Általában 2. Szocializmus (pauperizmus, közjótékonyság) 3. Őstermelés 4. Ipar, kereskedelem stb. Ezen kívül szerzői betűrendes katalógus is készült. A szakrend rugalmasan fejleszthetőnek bizonyult, szellemében nem állt távol a tizedes osztályozástól.24 A könyvtár olvasóinak körét és használatának módját az 1873-as rendelkezés szabályozta: „A fővárosi bizottsági tagok, tisztviselők, hivatalnokok és szakférfiak rendelkezésére áll, a könyvek csak a hivatali helyiségen belül használhatók." A gyakorlatban a könyvtár igénybevétele olyan volt, mint a kor tudományos intézeti könyvtáraié általában: a statisztikai hivatal munkatársain kívül csak a városi tisztviselők ill. a tárgykörben kutatók szűk köre használta. Forgalmi nyilvántartást nem vezettek, mikor ilyen adatot kértek, ötven olvasóra és négyszáz kötetre becsülték a könyvtár évi forgalmát (1884).
