Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Könyvtáralapító kezdeményezések a kiegyezés és a városegyesítés után
Könyvtáralapító kezdeményezések a kiegyezés és városegyesítés után 35 lomismereti-társadalomkritikai szerepet? A válasz az intézmény létesítendő könyvtárának jellegét is meghatározta: statisztikai segédkönyvtár marad vagy társadalomismereti gyűjteménnyé növekszik? 1869 decemberében Pest város közgyűlése - több jelölt közül - Kőrösy Józsefet választotta a hivatal vezetőjének. Ezzel a kérdés lényegében eldőlt. Kőrösy József (1844-1906) tipikus alakja a század második felében induló új, első generációs, liberális értelmiségnek. Apja zsidó kereskedő volt, tönkrement és vidékre vonult, fiát sógorára, egy fővárosi orvosra bízta, az taníttatta ki érettségiig. Utána self-made man-ként maga törte az utat magának: kenyerét az Első Magyar Biztosító Társaságnál kereste, közben a Tudományegyetemen rendkívüli hallgatóként nemzetgazdaságtant és statisztikát hallgatott, s egyre elmélyültebb cikkeket, tanulmányokat írt a magyar társadalom kérdéseiről. Felfigyelnek rá, Kemény Zsigmond megbízza a Pesti Napló nemzetgazdasági rovatának vezetésével, az Országos Statisztikai Tanács tagjai közé választja. 25 éves, mikor kinevezik a pesti városi statisztikai hivatal élére. Felkészültsége, sokoldalú érdeklődése, páratlan alkotóereje itt bontakozott ki a maga teljességében. Haláláig a hivatal vezetője maradt.20 Kőrösy, a statisztikus valójában társadalomtudós volt, aki a statisztikát a társadalmi megismerés eszközének tekintette. E téren Georg von Mayr tanítványa, (A társadalmi élet törvényszerűsége című könyvét le is fordítja), aki szerint „a statisztika az emberi társadalom mérték és szám szerint megragadható sajátosságainak kifürkészésére és a társadalmi életben mutatkozó törvényszerűség megállapítására szolgáló tudományos eszköz." Kőrösy sajátjának érezte, patriótaként szerette a világvárossá növekvő Budapestet, s liberális polgárként legfőbb ambíciója az volt, hogy hozzájáruljon anomáliáinak megoldásához. Kutatóként éles szemmel látta és írásaiban jó tollal láttatta a hirtelen fejlődés sötét árnyoldalait, a megoldatlan szociális kérdéseket. „Budapest nagy halálozási arányát a túlzsúfolt, sötét és piszkos szobákban lakó egyének, a nedves pincelakásokba zsúfolt napszámosok és munkások okozzák" - írta. Válaszként belügyminisztériumi leirat figyelmezteti: „...munkásságával csak arra szorítkozzék, ami a köz- igazgatás ésszerű berendezéséhez szükséges."21 Sohasem szorítkozott csak erre, társadalomtudományi kutatásaival, műveivel mindvégig a várospolitikát kívánta befolyásolni. E cél érdekében alakította ki munkájának tudományos bázisát, intézetének könyvtárát is. A könyvtár működési keretei A könyvtár jogi státusza már induláskor eldőlt, s mindvégig változatlan maradt: a fővárosi közigazgatási intézményként működő pesti, majd 1873-tól budapesti statisztikai hivatal intézménye, annak szakkönyvtára volt, s a hivatal igazgatójának feladat- és
