Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a második világháborúban
352 A főváros könyvtárának története 1945-ig A fiókkönyvtárak egy részét sikerült a nem kis kockázatot vállaló könyvtári dolgozóknak megvédeniük. A Százados úti (3. sz.) könyvtárat, - miközben a tőle 8 méterre levő épület négy lakását egy akna a föld színéig leborotválta és a gyülekező német tankok ledöntötték a kőkerítést - a könyvtárban lakó Horváth Istvánné a feljegyzések szerint „férfiakat felülmúló bátorsággal" védte meg. E könyvtár berendezése, állománya épen megmaradt.32 Az Andrássy úti (10. sz.) fiókot az oda beköltözött Leitgib János könyvtárvezető és Czeiner Teréz altiszt hasonló módon őrizte meg. A fővárosban ez a könyvtár mutatta fel a front alatt a könyvtárosi helytállás talán legszebb példáját: December 31-én még kölcsönöztek, január közepétől már kölcsönöztek, de a közbeeső két hétben is kiszolgálták a betérőket, (mert „A pincében is kell valamit olvasni"), s közben az olvasóteremben az egész ostrom alatt 25-30 embernek nyújtottak menedéket. A könyvállomány itt is épen maradt. Hasonló példát mutattak a könyvtárosi helytállásból a Verpeléti úti (6. sz.) fiók könyvtárosai, Rozgonyi Györgyné, Vértesy József és az ostrom alatt ide kerülő Zsák Wilfried. Mivel a könyvtár Verpeléti út 9. sz. alatti épülete veszélyeztetett volt (belövést is kapott), a könyveket az ágyúzások szüneteiben áthordták a Verpeléti út. 5. sz. ház egyik védettebb földszinti lakásába (miközben egy német katona a két rakodó férfit - ágyúlopással gyanúsítva - lelövéssel fenyegette.) A központi irányítás rendszerében nevelkedett, de most minden központi orientációtól elszakított könyvtárosok egyéni tettei voltak ezek. A központ és a fiókok között megszakadt a kapcsolat, Pest és Buda között pedig éppenséggel nem volt összeköttetés. Zsák Wilfried február 28-án egy kézzel írt üzenetet juttatott el csónakkal a központba, hírül adva, hogy Budán a könyvtárosok közül kik adtak életjelt magukról. „S.O.S." - zárult az üzenet. Mint a hajótöröttek... A Wenckheim-palota az ostrom alatt A központi könyvtár december 30-án volt utoljára nyitva, utána csak az ott lakó gondnok és két portás-házfelügyelő maradt az épületben.33 Az élet a pincére és a belsőudvari helyiségekre korlátozódott: a pinceszinten voltak az altiszti lakások, az óvóhelyek, (átjáróval a Baross u. 18. sz. alatti épület pincéjébe), a duplum- és selejtraktárak. A belső udvarba már december végétől egy német hadtápegység szállásolta be magát. Az udvarban 13 lőszeres kocsi állt, a lovakat a Reviczky utcai kapualjból védettebb helyre, a lépcsőház alatti pincehelyiségbe vitték le. (Ide mentették korábban a Budapest Gyűjtemény metszetgyűjteményét, egy kibomlott csomagot a lovak tapostak szét.)34 Az ekkor már körülzárt Budapestre az utánpótlást ejtőernyővel dobták le, egy ilyen rakomány zúzta be a díszlépcsőház fölötti üvegtetőt. Ez és a légiaknák okozták, hogy
