Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a második világháborúban
350 A főváros könyvtárának története 1945-ig könyvtár és a központi könyvtár december 30-ig nyitva várta fogyatkozó számú olvasóit. Ez nem a vezetőség, hanem a könyvtárukat magukénak érző könyvtárosok érdeme volt. Jellemző erre a 10. sz. fiók beszámolójának részlete: „A fiók vezetője, Leitgib János felügyelő a Ferenc József hídnál levő lakóháza aláaknázása folytán még 1944. december elején kénytelen volt a fiók helyiségében menedéket keresni. December 31-ig a fiók teljes üzemben volt. Január 1-től kezdve az állandó belövések folytán a forgalom erősen megcsappant, mindamellett előfordult, hogy a legnagyobb golyózápor közepette is megjelent néhány idősebb nőolvasónk olvasnivalóért [...] Egy alkalommal egy 80 éven felüli asszony az oroszok által meg szállt Körönd szomszédságából eljött a könyvtárba és a kölcsönzött könyvvel visszatért otthonába: 'A pincében is kell valamit olvasni' "28 A könyvtárosi helytállás számos szép példája lenne idézhető ebből az időszakból; előbb az olvasók kiszolgálásának fenntartása, utóbb az állomány védelme kívánt gyakran hősies magatartást. Az elvadult időkben súlyos kockázatot is vállaló nemes gesztusokkal is találkoztak a könyvtárban nem olvasnivalót, hanem oltalmat keresők. A központi könyvtár pincéje - miközben fent nyilas kezekben volt már a vezetés - búvóhelyül szolgált. Kárpáti Erzsébet visszaemlékezéséből: „A főváros egyik legforgalmasabb pontján áll ez az épület, minden fegyveres beleütközött, szemet szúrt nekik, gyanús búvóhelynek tartották. Tábori csendőrök, később nyilas járőrök hányszor zörgették ránk a kaput. Ilyenkor mindig én nyitottam ki, jó hangosan mondtam, hogy nincs itt senki, ezt meghallhatták a pincében a nálunk bujkálok. Hátul a padkán fölmentek a másik pincébe, onnan meg visszaosontak, mire az ellenőrzés odaért. Később kiengedtük a kazánból a vizet, jó húsz centire ellepte a pinceátjárót, ez aztán valamennyire visszatartotta a keresgélőket. Somogyba való katonaszökevények napokig bujkáltak az épületben, civil ruhát szereztünk nekik, szerencsésen megmenekültek, nagyon hálálkodtak, mikor később visszajöttek megköszönni a segítséget ,.."29 Budapest ostroma A fiókkönyvtárak sorsa A közeledő frontvonal 1945 januárjában elérte előbb a külső kerületek majd a belváros könyvtárait, és valamennyin végighengeredett.30 A már korábban teljesen lebombázott 12. sz. Harmat utcai fiók kivételével egyik épület sem dőlt romba, de kisebb-nagyobb mértékben valamennyi megsérült. A lövedékeknél is nagyobb kárt okoztak a harctéri viszonyok következményei: a védtelenné vált helyiségekben a tűz és a víz pusztított, német, majd utóbb szovjet katonák használták szálláshelyül vagy harcálláspontul, az ablak nélküli, kitört ajtós könyvtár- szobák a fosztogatók prédájává váltak. Az ostrom könyvtári története nem más, mint
