Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a második világháborúban
342 A főváros könyvtárának története 1945-ig tásáig a Magyar Nemzetben és a Magyar Szemlében (ennek utolsó számában, utolsó cikként jelent meg A szó halála? című írása), sőt az utca nyilvánossága előtt is.10 A könyvtárban, bár Dávid Antalnál „kevésbé hangosan közli nézeteit", - de a Dávidéval megegyező politikai nézetei mindenki előtt ismertek voltak. Nyílt viták zajlottak közte és a nyilaskeresztes pártba lépett Chirke Géza között a fiókok állománygyarapítási politikájáról, a szélsőséges, antiszemita művek beszerzéséről. „Míg Eötvös Károly A nagy per című műve minden fiókban rendelkezésre állott, addig Bari József A tiszaeszlári per c. művét egyenes kérésre sem volt hajlandó beszerezni" - vádolta Chirke Szentkutyt a júniusi kihallgatás alkalmával. A német orientáció ellenes „kemény mag"-hoz tartozott Kelényi Béla Ottó is. Ő a munkahelyén visszafogottabb volt, aminek szelíd alaptermészetén kívül más oka is lehetett: feltételezhető, hogy már ekkor bekapcsolódott az illegális ellenállási mozgalomba. Kelényit baráti kapcsolat fűzte Dávid Antal fiához, D. Tamás Zoltánhoz, aki a Szent-Györgyi - Várnai féle ellenállási csoport egyik szervezője volt.11 Valószínű, hogy Dávid Tamás hozta kapcsolatba az aktív ellenállással Kelényit, akinek lakása alkalmas volt illegális összejövetelek tartására. 1944. március 19. után a csoport Márciusi Magyarország néven illegális lapot illetve röpcédulákat készített és továbbított meghatározott címekre, (akárcsak korábban Stark János). Feltételezhető, (de konkrét bizonyíték nem támasztja alá), hogy Kelényi is részt vett az értelmiségi ellenállásnak ebben a formájában, egyes források szerint Dávid Tamással együtt ő szerkesztette a Márciusi Magyarországot és a sajtócsoport egyik irányítója volt. A másik pólus, a hitleri Németország mellett mindvégig kitartani akarók szűkebb tábora nélkülözte a markáns egyéniségeket. Dávid Antal jellemzése szerint „néhány tisztviselő, többnyire nem a tudományos szakban, akik igen mérsékelt képességekkel rendelkeznek, és ezen hiányosságukat politikai szerepléssel és törtetéssel igyekeznek ellensúlyozni."12 A szélesebb körű politikai ismeretekkel rendelkező, szélsőjobb pártalakítással is próbálkozó Szász Bélát mindjárt a háború kezdetén behívták katonának, ezzel könyvtári pályafutása véget ért. A többiekre valóban ráillett Dávid Antal jellemzése. Nyíltan vállalta a vezetéssel való szembehelyezkedést közülük Chirke Géza, akikhez a nyilas hatalomátvétel után többen is csatlakoztak. Az 1944-es zsidótörvény és a könyvtár „A városi közkönyvtár az egész népességnek akar könyveket juttatni társadalmi, nemzetiségi, politikai, vallási különbség nélkül" - deklarálta 1940-ben (már ez első zsidótörvény megjelenése után) a könyvtár egyik cikkírója.13 [Kiemelés: K.S.] Az 10800/1944. M.E. rendelet végrehajtása homlokegyenest ellenkezett ezzel a könyvtárosi hitvallással. Az április 30-án megjelent rendelet értelmében a zsidónak minősített közhivatal-
