Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a második világháborúban
336 A főváros könyvtárának története 1945-ig (1940-től: Szentkuty) Pál, Kelényi Béla Ottó - határozta meg. Az ő politikai orientációs körük - a Magyar Szemle Társaság, a Magyar Szemle folyóirat (melynek aktív munkatársai voltak) élén Szekfű Gyulával, a Magyar Nemzet (melynek ugyancsak munkatársai voltak) élén Pethő Sándorral - egyre határozottabban szembefordult a hitleri Németországgal. Dávid, Drescher, Kelényi esetében ugyanezt a fordulatot figyelhetjük meg. Ekkor mélyült el kapcsolatuk Stark Jánossal is, akinek Párizsból és Londonból hozott friss információi ugyancsak hozzájárultak nézeteik alakulásához. Stark János 1939. július 6-án két hónapos tanulmányútra indult Párizsba és Londonba, (ahol politikai kapcsolatokat is épített), a háború kitörése miatt azonban csak novemberben tudott hazatérni. Ezután az értelmiségi ellenállás aktív résztvevője lett: 1940-ben Katona Jenővel és Boldizsár Ivánnal röpcédulákat sokszorosított és küldött szét, melyekben a német - olasz - japán háromhatalmi szerződéshez való csatlakozás és a háborúba való belesodródás ellen tiltakozott. Ennek következtében rendőri felügyelet alá helyezték és bűnvádi eljárást indítottak ellene,1 ő azonban a könyvtártól eltávolítva is rendszeresen találkozott Dáviddal, Szentkutyval és Kelényi vei. A hitleri Németország politikájával egyre inkább szembehelyezkedő vezetés mögött távolról sem állt ott egységesen a könyvtár. Sőt, a bizonytalankodók tábora mögött kezdett kialakulni azoknak a szűkebb köre is, akikből később a háború folytatásának, a hitleri Németországhoz való hűségnek feltétlen hívei, a nyilas uralom elfogadói lettek. Az ellentétek azonban a háború kezdeti szakaszában még nem vezettek konfliktushoz. Enyvvárinak sikerült egybefognia a politikailag széthúzó könyvtárat. Az ellentétes vélemények ekkor még a magánélet terén maradtak, a könyvtáron belüli érvényesítésre egyik irányban sem nyílt sok lehetőség. Működési feltételek: helyiségviszonyok, személyzeti ellátás A világháború kitörése, majd az ország hadba lépése, a könyvtár működési viszonyaiban nem jelentett azonnali drámai fordulatot. A költségvetési keret nem csökkent, sőt lassan emelkedett, eleinte lépést tartva az ugyancsak felfelé kúszó inflációval. 1941- ig a fegyverropogásos Európában Budapest könyvtára csaknem zavartalanul üzemelt: az állománygyarapítás évről-évre növekedett, a könyvtárhálózat, ha nem is bővült, de minőségi cserékkel gazdagodott, az olvasóforgalom folyamatosan emelkedett. A zökkenőmentes működését ezekben az években csak a személyzet létszámának csökkenése zavarta meg. A helyiségviszonyokat illetően a fiókok számának gyarapodása már az előző periódusban lezárult, a 30-as években az előrelépést csak egyes fiókok kedvezőbb helyiségbe költözése jelentette. Ez a folyamat folytatódott a háború első éveiben is: A 2. sz. fiókkönyvtár az Almássy térről az Erzsébet körútra költözött.
