Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
A második fénykor árnyékokkal 333 Erre már Németh László is felfigyelt: „Mint könyvtámok előnyben van más olvasókkal: Keyserling, Ortega, Bergyajev, Eliot, Guénon, Huizinga Magyarországon először neki mutatják be újabb és újabb kordiagnózisukat."116 Hamvas bibliográfiája és eléje írt tanulmánya nem maradt hatástalan. Az Athen- aeumban a filozófus Mátrai László írt róla elismerő kritikát. „Hamvas bibliográfiájának főerőssége, hogy sem a krizeológiai elméletben, se az anyag szelekciójában nem köti le magát a neki legszimpatikusabb gondolkodási irányok mellé: ennek a dicséretes aszkézisnek eredménye, hogy elvileg a válság teljes irodalmáról tájékoztatni tud. Hogy ez milyen nagy eredmény, azt valójában csak az tudja méltányolni, aki már próbált bibliográfiát összeállítani ..."n7 A Fővárosi Könyvtár és az országos könyvtárpolitika A központi könyvtár helye a könyvtári rendszerben A Fővárosi Könyvtár Szabó Ervin-i korszakában állandó konfliktushelyzetet okozott, hogy a központi könyvtár társadalomtudományi jellegét az országos könyvtárpolitika fenntartásokkal fogadta. Kremmer a problémát az általános tudományos könyvtár deklarálásával látta feloldhatónak, és sikerült is elérnie, hogy az 1925-ös új szervezeti szabályzat a központi könyvtárat ennek minősítette. A következő évben tervbe vették egy új könyvtár megépítését is, ami az állományfejlesztési keret gyors növekedésével párosulva egy jelentős súlyú új tudományos könyvtár perspektíváját vetítette előre. A könyvtárpolitikai fogadtatás nem volt egyértelmű. A fenntartásokat a nyitott távlatokban gondolkodó és helyi érdekekhez nem kötött Magyar Szemle Társaság köréből Balogh József fogalmazta meg.118 Helyesebb lenne - vélekedett - ha „az általános, egyetemes és szuverén közkönyvtárat" Budapesten az oktatásügyi kormányzat valósítaná meg „a mind kevésbé nélkülözhető Magyar Nemzeti Könyvtár irányában." Balogh szerint a Fővárosi Könyvtár ilyen meghatározó fejlesztése előtt a nemzeti könyvtárpolitika alapvető kérdéseit kellett volna tisztázni, s abba illeszteni a fővárosi könyvtár ügyét, mert jelenleg „az új fővárosi könyvtárépület terve nem mondható a nemzeti kultúrpolitika részének. Vele a székesfőváros közönsége mintha elkülönülne az állam nagy művelődési programjától és a maga útjait keresné." Ugyanakkor Balogh azt is reálisan elismerte, hogy „a Fővárosi Könyvtár igen jeles intézmény, sok tekintetben mozgékonyabb és modernebb, mint állami társai .... A municipális kereteken Budapest könyvtára már messze túlnőtt és öntudatosan halad az általános közkönyvtár útjain."119 E fenntartásokkal szemben Enyvvári Jenő a ténylegesen kialakult helyzet meghatározó szerepére hivatkozott: „A hazai kulturális érdekek szempontjából teljesen közönyös, hogy az állam vagy a főváros szolgálja-e a kultúra általános érdekeit [...] A főváros
