Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
A második fénykor árnyékokkal 313 AZ OLVASÓTÁBOR VÁLTOZÁSAI Általános tendenciák Az olvasótábor nagyságrendje híven követte a könyvtár fejlődésének azt az általános vonulatát, melyet az állománygyarapítás hullámzása is pontosan érzékeltetett:- a 20-as évek második felét markáns növekedés jellemezte (a kölcsönzők létszáma 1925-1930 között 14 ezerről közel 21 ezerre emelkedett);- a gazdasági válság - következőleg: a könyvtár működési feltételeinek leromlása - folyományaként a 30-as évek elején olvasók népes csoportjai fordítottak hátat a könyvtárnak (a kölcsönzők száma 1935-re 16 ezer alá süllyedt);- a 30-as évek második felében javultak a működési feltételek, ismét egyre nagyobb számban tértek vissza az olvasók, 1938-ra létszámuk újabb csúcsot ért el (21 680 kölcsönző). Az adatok a friss állomány beáramlása és az olvasói létszám alakulása közötti összefüggésre vetnek fényt: Összességében a 30-as évek az évtized eleji visszaesés ellenére előrelépés jelentettek a 20-as évek második feléhez mérten. Gyarapodás (ezer kötetben) és kölcsönzők (ezer főben) A központi könyvtár olvasói A magát „tudományos központ"-ként definiáló intézmény az igényesebb könyvtár- használó értelmiség kiszolgálójaként működött, s a Wenckheim-palota könyvtárrá alakításakor - mint láttuk - nem kívántak a könyvtár jellegén változtatni. Nem vezettek be olyan újabb szolgáltatásokat, melyek a könyvtári szolgáltatások skáláját tovább bővítették volna, helyette a már meglévők számára alakítottak ki jobb, kényelmesebb tereket. Bár lényegesen növelték az olvasói ülőhelyek számát, a leglátogatottabb térben,
