Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
A második fénykor árnyékokkal 293 Hálózatépítési törekvések: növelés - megerősítés - megtartás Az Enyvvári Jenő vezetői megbízásától a háborúig terjedő periódus hálózatpolitikája három szakaszra osztható:- Az első években (1927-1929 között), a már megkezdett fejlesztés folytatása, a fiók- könyvtárak számának növelése állt előtérben;- a következő (1932-33-ig terjedő) szakaszt a meglevő könyvtárak belső fejlesztése: állományuk növelése, teljesítményük fokozása jellemezte;- a harmadik szakaszban a meglevő eredmények megtartásáért kellett erőfeszítéseket tenni. A fiókkönyvtárak számának növelése (Megvalósult és megvalósulatlan tervek) A Kremmer-korszak utolsó éveiben nemcsak a fiókok számának rendkívül gyors ütemű fejlesztése valósult meg (1923-25 között 3 egészen új és 2 újonnan szervezett könyvtár nyílt meg), hanem a fiókkönyvtárak ügyének társadalmi fogadtatása is kedvezően változott. Az 1925. november 12-i tanácsülés elfogadta azt az elvet, hogy minden kerületben legyen fiókkönyvtár.37 Maguk az ellátatlan kerületek is erre hivatkozva öntudatosan sürgették a könyvtár létrehozását. Az I. kerületben a Keresztény Községi Párt helyi bizottsága kérte a kerületbe történő könyvtártelepítést, a VIII. kerületből pedig Pászthy János a Józsefváros polgársága nevében, a tisztviselők, iparosok, kereskedők igényére hivatkozva így érvelt, „a főváros minden kerületében tudomásunk szerint már vannak fiókkönyvtárak, egyedül a Józsefvárosban nincs, holott a Józsefváros a legnagyobb és legnépesebb kerület."38 Még bizakodóbb volt a fővárosi Könyvtári Bizottság. 1925-ben kimondta, hogy „minden évben 2 új fiókkönyvtár felállítását kívánja a város különböző pontjain." A könyvtárvezetés sietett helyeselni: „Ez az örvendetes határozat csak konkrét alakba önti a könyvtár vezetőségének eddigi terveit, és erkölcsi súlyával nagyobb nyomatékot ad azoknak." 39 Az elképzelések optimisták és irreálisak voltak. A merész tervekből csak az I. kerületi (krisztinavárosi) és a X. kerületi (kőbányai) könyvtár valósult meg. A Krisztinavárosban a könyvtárat először a Szarvas térre, majd a Szebenyi Antal térre tervezték, utóbb a helyiek a Döbrentei utca 24. sz. alatt megszűnőben lévő bolt helyiségeit javasolták. 1926-ban a fővárosi könyvtár kibérelte és berendezte ezt a helyiséget, 1927. február 14-én megnyílt a 11-es számot viselő új fiók. Nem volt teljes funkciójú nyilvános könyvtár: csak kölcsönzésre és a felnőttek kiszolgálására rendezkedett be, olvasóterem és gyerekrészleg nélkül. Az első év végén 7806 kötetnyi állománya és 664 olvasója volt. Gyorsan fejlődött: két év múlva 1477 olvasóval már a hálózat leginkább
