Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
A második fénykor árnyékokkal 291 Gondot okozott a kölcsönző és a raktári szolgálat összekötése, közéjük esett ugyanis a táncteremből kialakított nagy olvasóterem. A problémát úgy oldották meg, hogy az oldalsó tükörsort könyvállványokkal elválasztották a nagyteremtől, s az így kialakított folyosón közlekedtek a raktár és a kölcsönző között a raktárosok. A nagytermet ezzel megfosztották ugyan egyik eredeti látványosságától, a tükörfaltól, de a nagyméretű tükrök az új, olvasótermi funkciót egyébként is zavarták volna. A könyvtárosi munkahelyek a földszinten kaptak helyet. A főbejárattól balra, az egykori grófi lakosztályokba került az igazgatói iroda és a tanácsterem, távolabb a feldolgozók helyiségei, jobbra került a fiókkönyvtárak központja. Kielégítő helyet kapott (jobbra a félemeleten) a kötészet is. A belső munkahelyek elhelyezése azonban nem maradt állandó, igen gyorsan váltakozott. Beköltözés, megnyitás, fogadtatás A könyvtár 1930. évi munkáját már az átköltözés előkészületei határozták meg. Ebben az évben elvégezték a könyvraktár revízióját, az új elhelyezésnek megfelelően szétosztották a különgyűjtemények anyagát, felújították a kézikönyvtárak állományát, átcsoportosították a katalógusokat. Maga a költözködés és a berendezkedés 1931 február - áprilisában zajlott le. A régi könyvtárépületet február 16-án zárták be, az átköltözés 12 nap alatt történt meg. A munkát meggyorsító újdonság volt a könyvméreteknek megfelelő kartondobozok alkalmazása. A költözködés technikáját Soós József könyvtári kezelőtiszt szervezte meg.35 Április 18-án a sajtó meghívott képviselői számára mutatták be a könyvtárat, az ünnepélyes megnyitás április 21-én történt. Sipőcz Jenő polgármester, Liber Endre alpolgármester mondtak ünnepi beszédet. Az eseményen számos közéleti személyiség vett részt, államtitkárok, képviselők, felsőházi tagok, kulturális intézmények vezetői. Az eseményről valamennyi országos és budapesti lap beszámolt. A könyvtárat megtekintők benyomásait jók összegezik az Új Főváros riporterének mondatai: „Felemelő érzés belépni a profán utcáról a könyvek templomszerű palotájába [...] Minden csillog, minden fényes, mindenen érzik a hallatlan erőfeszítés, amellyel mi szegény gazdagok Budapest kultúráját fokról-fokra emeljük a tökéletesség felé." A napilapok ünneplő cikkeivel szemben a nyitásnak alig volt szakmai visszhangja. A megnyitás évében nem jelent meg a Magyar Könyvszemle, nem volt fórum a szakmai vélemények kifejtésére. A hiány pótlására létrehívott Könyvtári Szemle 1934-ben elismerően írt: „A Fővárosi Könyvtár ma bizonyos tekintetben az ország legjobban használható közkönyvtára, s országos érdek, hogy az is maradjon."36
