Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
282 A főváros könyvtárának története 1945-ig bérbe adták, 1920 elejétől a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja használta a főúri termeket, 1923-24 között a magyar írók, újságírók, művészek Pátria klubja működött benne, más termeket mások béreltek, használtak. Wenckheim Krisztina 1924-ben meghalt, a palotát végrendeletileg fiára, Józsefre hagyta.13 Az örökös már ekkor tervbe vette a palota eladását. Kezdeményezések a központi könyvtár jobb elhelyezéséért A Gróf Károlyi utcai épületet - melyet 1914-ben egy-két évre szólónak, ideiglenesnek szántak, - a könyvtár a háború végére már nyomasztóan kinőtte. Ekkorra már az is nyilvánvalóvá vált, hogy az 1910-14 közötti időszak millenniumi alapból történő könyvtárépítési tervei az infláció és az általános gazdasági helyzet miatt minden reális alapjukat elvesztették. Kremmer Dezső igazgatóságának idején a probléma megoldására több elképzelés is született. A Wenckheim-palota megvásárlása előtt felmerült a hazaárulási és vagyon- elkobzási perbe fogott Károlyi Mihály palotájának megvétele a könyvtár céljára.141926- tól felgyorsult tempóban követték egymást az események. Év elején a IX. ügyosztály helyzetjelentést és javaslatot kért a könyvtártól, Kremmer február 9-én részletes jelentésben foglalta össze a könyvtár elhelyezésének problematikus állapotát, s bejelentette igényét „egy új, célszerű és modern könyvtárépület megszerzésére."15 Az ügyosztály egyetértett az igazgató felterjesztésével, sőt az új központi könyvtár megépítéséhez helyszínt is javasolt: a Kőfaragó utca - Sándor tér - Sándor utca közötti területet, (a mai Gutenberg teret.)16 A terv bizakodást keltett a könyvtár vezetésében, szóba került a Szabó Ervin - Lajta Béla-féle tervek felújítása, egy visszaemlékezés szerint Kremmer már az új épület részleteit tervezte. A könyvtárépítésre vonatkozó remények azonban rövid időn belül szertefoszlottak. (Kiderült, hogy a külföldi kölcsönt, melyre a tervek épültek, csak gazdaságilag rentábilis beruházásokra lehet fordítani.) A Könyvtári Bizottság április 30-i ülésén Buzáth alpolgármester bejelentette: „ ... új könyvtár épületről belátható időn belül nem lehet szó," de hozzátette: „A jelenlegi tarthatatlan állapoton változtatni kell." Megoldásként azt ajánlotta, hogy a Ráday utcában építendő fővárosi bérház félemeletén alakítsanak ki könyvtárat.17 Ez a javaslat a korábbi tervekhez képest kiábrándító volt. A könyvtárnak - Kremmer halála után a vezetést átvevő Enyvvárinak - szembe kellett néznie a ténnyel: nem számíthat új könyvtár építésére. Ebben a szituációban kapott Enyvvári a tanácstól felszólítást: adjon szakvéleményt a megvételre felajánlott Wenckheim-palota könyvtári célra való alkalmasságáról. Enyvvári egyértelműen pozitív véleményt adott: dicsérte az épület központi fekvését, művészi értékét, a környék csendjét, a nagy termek átalakíthatóságát olvasószolgálati terekké, a raktározási gondok 35-40 évre szóló megoldását. Diszkréten hallgatott a hát
