Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A második fénykor, árnyékokkal. a gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig
276 A főváros könyvtárának története 1945-ig A MÁSODIK FÉNYKOR, ÁRNYÉKOKKAL A gazdasági fellendülés éveitől a háború kitöréséig 1925-26-tal lezárult egy - Kremmer Dezső nevéhez köthető - korszak a könyvtár életében: a nagyrészt új eszmei alapokra helyezett intézmény stabilizálódott, visszanyerte régi működőképességét. Az ekkor induló és a háború kitöréséig tartó periódust a már lefektetett alapokra történő, viszonylag nyugodt építkezés jellemezte. A nyugalom azonban csak viszonylagos volt: az elkövetkező években három, egymást gyorsan követő új társadalmi kihívásra kellett a könyvtárnak válaszolnia:- A 20-as évek második felének általános gazdasági föllendülése lehetőséget adott a nagyobb arányú fejlesztésre, olyan beruházásokról kellett dönteni, melyek a könyvtár sorsát a távoli jövőben is meghatározták.- Az 1929-es gazdasági válságot követő években a könyvtárnak a leépítő tendenciákkal szemben kellett védekező stratégiát kialakítania.- A 30-as évek derekától a magyar társadalmat megrázó változások közepette a könyvtár is rákényszerült filozófiájának újragondolására, újrafogalmazására. Az első, gazdaságilag biztatóan fellendülő periódusban, a 20-as évek második felében a könyvtár két nagy szervezeti előrelépést tervezett: egyrészt ki akarta építeni hálózatát minden városrészre kiterjedő, ideális nagyságrendben, másrészt optimálisan meg akarta oldani a központi könyvtár elhelyezését. A két tervből az utóbbi valósult meg: erre a periódusra esik a Wenckheim-palota megvásárlása. A gazdasági válság időszakában sikerült a palota átalakítása és új berendezése, leállt viszont a hálózat fejlesztése. Az állománygyarapítás lehetőségei beszűkültek, az erőforrásokat a központ szinten tartására csoportosították át, a hálózat felemésztette az előző években képződött jelentős tartalékait. A 30-as éveket társadalmi feszültségek, nyugtalanság, új eszmeáramlatok és fenyegető perspektívák megjelenése jellemezte. A Kremmer időszakában kialakított könyvtárfilozófia, s ennek alapján a fővárosi könyvtár egész magatartása még a Bethlen István-i konszolidáció elveire épült. Ezek az elvek most megkérdőjeleződtek, az egész korszak a válaszkeresés jegyében telt. A könyvtárvezetésnek egyelőre sikerült az intézmény alapjaiban apolitikus, a szélsőségektől elzárkózó magatartásmódját megőriznie, a könyvtár belső életében azonban már több új irányzat éreztette hatását. Kialakulóban voltak azok az ellentétek, melyek aztán a háború időszakában tragikus konfliktusokhoz vezettek.
