Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Válság - váltás - konszolidáció. a könyvtár az ellenforradalom és a bethleni konszolidáció korszakában
272 A főváros könyvtárának története 1945-ig A magyar szépliteratúra virágoskertje című nagyigényű irodalmi kiállítás 1925-ben, mely 1120 szépirodalmi mű első kiadását mutatta be Bessenyeitől Adyig. Ez volt a Szüry- gyűjtemény első nyilvános bemutatkozása, a kiállítás nagyrészt ennek anyagára támaszkodott.78 A szakmai elszigeteltségből való kitörés 1919 tavaszán a könyvtár politikailag és szakmailag is távol került a régi, nagy hagyományú társintézményektől. „A többi nagy könyvtár a maga nemes tradícióinak szellemi bástyái mögül természetszerű idegenkedéssel viseltetett könyvtárunk iránt, s ez az idegenkedés, ne mondjam ellenséges hangulat bizonyos fokig még ma is fennáll velünk szemben" - írta Kremmer 1920 májusában. Kremmer Dezső minden eszközzel igyekezett a szakmai elszigeteltségből kitömi. Már 1919 augusztusában előállt egy könyvtáros egyesület tervével, mely a könyvtárosokat egy táborba kívánta tömöríteni „a könyvtári tudományok elmélyítése és könyvtári érdekeink védelme céljából."79 A Fővárosi Könyvtár helyiségében megtartott előzetes megbeszélésen Kremmer a Széchényi Könyvtárnak kívánta a vezető szerepet átadni. Melich János el is vállalta, hogy az összehívandó országos ankéton mint első előadó fogja a tervet előterjeszteni. Az új szervezet a Magyar Könyvtárosok Egyesülete nevet viselte volna. Bár akkor a terv nem valósult meg, ez volt a magyar könyvtárosok társadalmi összefogása terén az első megalapozott kísérlet, mely céljaiban is megegyezett a később létrejött egyesülettel.80 Nem véletlen, hogy az évtizeddel későbbi Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületében a Fővárosi Könyvtár munkatársai kiemelkedően aktív szerepet játszottak, fontos tisztségeket töltöttek be. Igazgatói pályafutásának végére Kremmer elérte, hogy a vallás- és közoktatási minisztérium a Fővárosi Könyvtárat mintaadó intézménynek tekintette, s ide küldte a vidéki városok könyvtárosait szakmai tapasztalatszerzésre, mert ott - Kremmer megfogalmazása szerint - „az amerikai könyvtárak előnyeit a régi európai könyvtárak hátrányai nélkül" tanulmányozhatják.81 A könyvtár tekintélyéért folytatott harc néha groteszk helyzeteket teremtett. Kremmer pl. nem akarta megrendelni a Társadalomtudományi bibliográfiát (!), mert a Fővárosi Könyvtár a kiadványban az intézmények sorában alacsony számot kapott. Kriszticsnek kellett felvilágosítania, hogy a római számot az intézménynek a Magyar Bibliográfiai és Könyvforgalmi Központ adta. Végülis a Fővárosi Könyvtárral szemben táplált ellenérzések lassan megszűntek, a könyvtár a társadalom elfogadott intézményévé vált. Eldönthetetlen kérdés, hogy ebben mennyi volt a társadalom általános konszolidációjának szerepe, és mennyi
