Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
Válság - váltás - konszolidáció. a könyvtár az ellenforradalom és a bethleni konszolidáció korszakában
Válság - Váltás - Konszolidáció 263 Az új könyvtárak mellett 1925-ben az évek óta szünetelő két fiókkönyvtár problémája is megoldódott. A Százados úti roskadozó könyvtárépületet a tanács tetemes költséggel átépítette, belső berendezését felújította. A csaknem 4 évi kényszerszünet után 1925. április 18-án újra megnyíló könyvtár „ma egyike legszebb épületeinknek" - írta róla a könyvtár beszámolója. Még hosszabb szünet, 6 év után 1925. június 2-tól ismét útjára indult az Állatkertben a könyveket szállító kiskocsi. S ráadásul 1925-ben még egy - bár kevésbé jelentős és inkább csak formális - gyarapodásról is beszámolhatott a könyvtár: átvette az Aréna úti Népszálló könyvtárát. Ez a könyvtár a párja volt a Vág utcai Népház könyvtárának: mindkettőt Szabó Ervin rendezte be 1911-ben, egyik sem tekinthető új könyvtárnak, csak - statisztikailag - „visszatértek" az alapító intézményhez. (Az Aréna úti könyvtár a megszűnt Diákotthoni - Diákmenzai fiók számát kapta meg, 4. sz. fiókként tartották nyilván.) A húszas évek közepére tehát a Szabó Ervin-i fiókkönyvtárak száma megkétszereződött, s már Budapest csaknem minden kerületében jelen volt a Fővárosi Könyvtár. E téren nem alaptalanul kezdte Kremmer Dezső 1925-ben írt éves jelentését azzal, hogy „megpillanthattuk a továbbfejlődés útját." AZ OLVASÓTÁBOR ALAKULÁSA A nagy társadalmi és könyvtárpolitikai változások az olvasótábort sem hagyták érintetlenül, de másként érintették a központi könyvtár nagyobbrészt értelmiségi olvasóit és másként a fiókok közönségét. A központi könyvtár olvasói A könyvtár jelentései visszatérően beszámoltak az olvasótábor kicserélődéséről. A központi könyvtár esetében ezt az új beiratkozok szociális kategóriát tartalmazó adatsorok is igazolják. A legszembetűnőbb jelenség a szabadfoglalkozású értelmiség kategóriájának felére csökkenése. Korábban ez volt a könyvtár jellegét meghatározó legnagyobb létszámú felnőtt csoport: az újságírók, ügyvédek, szociológusok jelenléte adta a Fővárosi Könyvtár sajátos olvasói arculatát. 1920 után viszont már a tisztviselők és a pedagógusok képezték az új beiratkozok legnagyobb csoportjait: 1914 1920 Szabadfoglalkozású 19,3 % 10,8 % Tisztviselő 16,4 % 18,7% Pedagógus 11,5% 12,0%
